paradoxalterego

Az van, hogy ez most úgy jött:D

Az Élet könyvének fejezeti

Szombat van. Késő délután. Lassan neki állok készülődni az estére. Megyek barátokkal kicsit szórakozni, meg kell ünnepelnünk a félév zárást. Na még elszívok egy cigit, aztán megyek fürdök stb. De hol a cigim? Körbe nézek a szobában nem találom, nincs a komódon, sem az ágyon, sehol sincs ahol szokott lenni. Hát akkor nem cigizek, megyek fürdök most. Egész készülődés közben azon gondolkodtam, hogy kellene már egy csaj. Itt vagyok 16 éves és nem volt hosszú kapcsolatom, na jó még olyan kapcsolatom sem volt amit annak lehet nevezni. Amikor elkészültem akkor még leültem a gép elé, megnéztem az iwiwem. Egy volt a baj, bejelentkeztem msnre is, ahol láttam hogy az a lány aki iránt táplálok érzelmeket ő is este oda megy ahova én. Na már most, ha iszok nem tudom fegyelmezni magam, nincs önkontrollom. Kimondom olyankor amit szeretnék, akármilyen vulgáris , obszcén is legyen az. Na jó, gondoltam majd nem iszok annyit, és akkor meg van oldva a dolog. Kikapcsoltam a gépem, raktam el pénzt, s szóltam édesanyámnak, hogy vigyen el kocsival a spanomhoz. Hát el is indultunk, a kocsiban azt taglalta anyum, hogy ne igyak annyit, mint amennyit két hete ittam. Mondtam neki, hogy most nem fogok. Megérkeztem Milánhoz( barátom), én voltam az első, aztán jött Józsi s rá nem sokára Feri is. Iszogattunk, pipáztunk, kitárgyaltuk az iskolát, a csajokat. Egyikünknek sem volt csaja, egyedül Milu járt össze egy lánnyal hálni. Amikor már Feri kicsit kezdett berúgni ( ő rúgik be a leghamarabb, de aztán utána amikor berúgott bármennyit ihat) akkor elterveztük, hogy megyünk a szórakozóhelyre. A hely neve kicsit buzis volt: Hajnalvándor. De amilyen meleges volt a neve, belül annál inkább heterósabb. Hát ott is leültünk egy asztalhoz, az asztal számomra egy régebbi kort sugallt (igaz nem illet arra a helyre), s az asztal körül jó bőrfotelek voltak. Szólt a zene, a dj nem volt a legügyesebb, de hát van ilyen. A zenei blokkokat nem válogatta össze, mindig azt adta mit kértek, nem nézve sem embert sem Istent. Azért nem nézve embert és Istent, mert amikor egy rock zene után berak egy minimált, na az már azért tényleg sok. Nem is volt lényeg, ott ültünk és iszogattunk, itt már nem beszéltünk annyit, mert szült a zene. Ha jött ismerős kezet fogott, majd továbbállt, vagy beszélgetett kicsit. Szerencsére nem volt ott Adél, vagyis én nem láttam. Amint ezek a gondolatok mentek a fejemben, hirtelen megláttam őt. Na ilyenkor van az, hogy szeretne az egyén láthatatlan lenni, de csak szeretne. Hát ott ültem, próbáltam nem ránézni, de hát ilyenkor aztán próbálhatja az ember. Nem tudom elmondani, hogy mi volt rajta, pedig ott állt nem messze, de valahogy nem fogtam fel. Ott állt a pultnál néhány barátnőjével és kértek maguknak valami rövidet, aztán leültek a pulttól nem messze lévő egyik asztalhoz, amire még jobban ráláttam, mint a pultra. Csak néztem és néztem. Végül már csak azt vettem észre, hogy Milu táncol a hálótársával, Józsi gépezik és Feri beszélget valami sráccal. Magyarán, egyedül ültem az asztalnál, bele-beleittam a sörömbe, s néztem. Egyszer csak felállt, s elindult felém. Reméltem,hogy wcre megy, mert errefelé volt a wc. Igen wcre ment, csak közben észrevett. Amikor észrevett, akkor odajött beleugrott a nyakamba adott egy puszit és mondta, hogy örül hogy itt lát engem is. Látszott rajta, hogy azért ivott már, de reméltem hogy tényleg örül nekem. De aztán folytatta, hogy elmegy pisil, és visszajön beszélgetni, ha nem baj. Mondtam neki, dehogy baj. Örültem neki. Ismertük egymást, igaz nem annyira közelről, ezért is lepett meg ahogyan a nyakamba ugrott. Amikor visszajött megkérdeztem tőle, hogy iszik-e valamit. Mondta, hogy igen. Mentem a pulthoz és kértem kettőt belőle amit inni szeretne meg magamnak is kettőt, azaz összesen négyet. Azért kértem kettőt neki is, hogy maradjon beszélni velem, legalább addig amíg megissza őket. Hát csak beszélgettünk, beszélgettünk. Olykor odatévedt neki valamelyik barátnője hogy mikor megy, vagy az én haverjaim, hogy mikor megyek én. De mind a kettőnk ilyenkor azt mondta, hogy majd. Szóval csak beszélgettünk, az emberek cserélődtek ki a Hajnalvándorban. Mintha kiléptünk volna az időből, annyira nem fogtuk fel beszélgetésünk közepette a külvilágot. De egyszer minden jónak vége van. Világosodni kezdett, álmost lett a lány. Igy hát hazament, de megbeszéltük, hogy másnap találkozunk, msnen megbeszéljük hogy hol is. Én még maradtam picit a helyen, a barátaim akikkel jöttem csiccsentve voltak, aztán így hát már picit okosabbak voltak. Mondták hogy velük jöttem erre beszélgetek egy lánnyal akitől nem akarok semmit, de közöltem velük hogy én nem mondtam nekik soha, hogy nem akarok semmit sem a lánytól. Még azt is mondtam nekik, hogy holnap találkozok vele, na ekkor meg már nem voltak idegesek, hanem örültek az örömömnek. Aztán amikor már engem is elkapott a buzgóság, s így én is hazafáradtam.
Másnap már fent voltam délben, ami rám nem jellemző, hogy olyan korán felkelek buli után. De most felkeltem, mert már vártam hogy legyen msnen és beszéljük meg a találkát. Szüleim is furcsállták a koránnak nevezhető kelésem, apám még el is lőtt egy poént hogy biztos azért kelek korán. A poén nem maradt meg a fejemben, talán azért mert elég silány volt, vagy mert máshol járt az eszem. Amint végeztem az ebéddel, majdnem hogy szaladtam a gép elé, remélve hogy irt. Hát de nem irt, még fent sem volt, igy én sem tudtam neki írni. Négy óra körül már majdnem hogy aggódtam, hogy nincs msnen, ezért megnéztem hogy nem törölt-e msnről. És amikor megláttam, hogy törölt egy világ omlott össze bennem. Nem tudom miért, hiszen ő nem mondta, hogy miért akar velem találkozni. De miért csinálta? Nem tudtam választ adni önmagamnak, akárhogyan is vágytam rá. Az elkövetkező órákban zenét hallgattam, és csak lestem ki a fejemből. Este nyolc óra körül, mégis irt. Akkor már annyira elvoltam keseredve, hogy őszintén basztam rá miket hoz fel. Nem hozott fel semmit maga mellett. Azt mondta, hogy sajnálja hogy egésznap rá vártam és hogy tegnap megbeszéltük hogy találkozunk, ez volt a lényege amit egy monológba sűrített. Aztán megkérdezte, hogy olvastam-e már a Kisherceget. Mondtam neki, hogy igen. Erre azt mondta, hogy neki a barátnője egy róka, és ő a kisherceg és ha sokat találkoznánk és egy rózsa lennék. Először nem tudtam hogy még mindig ittas állapotban van-e. Nem esett le, hogy mit akar ezzel mondani. Aztán nagyot koppant. A kisherceg amikor eljön a Földre, és a rókával folytatott beszélgetése során rájön, hogy ő gondozni kezdte a rózsáit és most nem gondozza őket, de a rózsák mégis számítanak rá. Ezzel arra utalt, ha összejönne velem, és le sem szarná a fejem, az nekem rosszul esne. Ebben igaza volt. De én mondtam neki, ha nem bízik magában és nem mer semmit sem megpróbálni, akkor nem tudja hogy valójában ő a kisherceg. Még azt a tényt is felvázoltam neki, hogy végül a kisherceg visszament a rózsáit gondozni. Elég kínos beszélgetés volt. Tudtam, hogy neki is kínos. Főleg, hogy a lányok nem szeretnek bocsánatot kérni, igaz nem úgy kért bocsánatot ahogyan azt elvártam volna, de több volt a semminél. Rájöttem a beszélgetés során, hogy én mindig is csak barátnak szerettem volna őt, s ő is engem. Csak a tudatmodositó szerek hatására mind a ketten máshogyan viszonyultunk egymáshoz. Másnap az iskolában beszélgettünk élőben is, na az volt a kínosabb,de rajta is látszott. Felvázoltam neki az én gondolat menetem, amire ő is fejet hajtott, vagyis ő is úgy gondolta. Az este amikor hazaértem az iskolából felléptem msnre, és láttam hogy felvett valami lány ( Emma volt a neve), hát elfogadtam. Gondolkodtam, ki is lehet azaz Emma. Rájöttem, hogy van Emma barátnője Adélnak is. De hát Emma nem volt msnen, ezért ráírtam Adélra ( igaz amúgy is ráírtam volna), s megkérdeztem tőle hogy kié a cím, és persze hogy a barátnője vett fel. De Adél mondta hogy megy. Amikor elköszönt még annyit irt, hogy a kisherceg igaz hogy elment másik tájakra kalandozni, mert nem tudta hogy mi a fontos, s ami fontos volt neki végig ott volt a szeme előtt.
Eltelt egy hónap, mondanom sem kell hogy Adélnak a kishercegre való utalása mit jelentett. Azt hogy Emma, abban a utcában lakik ahol én, úgy fél kilométerre, s hogy már sok lépést tett felém, amit én észre sem vettem. Én lettem végül a kisherceg, s Emma a rózsa. Adélnak is szerepet osztott az „élet könyve” , nem lett más Emma és az Én könyvemben, mint a róka.