paradoxalterego

Téli délután


A kocsma udvarába lépve,
a hó jelen van, de inkább fejemben.
Ha a biciklitároló mesélni tudna,
már rég aranyba lenne foglalva.
A korról mesélne, de szava
nem egyetemi nyelven szólna.
Az ajtón belépve, nem a szavak,
finom csendje tépi magát kifele.
Az állott füst, s a bor szaga
nem épp a jó dolgokat sugallja.
Az ülőhelyek jellege, nem az otthon melege.
A pultos, s a pultja a kommunizmus
alapelvét fújja, csak fújja.
A csikkek a wc-ben, magány nélkül
lelkesen kavarognak a vizelet élén.
Törzsvendégek sora politizálgat
pedig a lobogót sosem húzzák.
A kisgyermek, mely apját kérleli,
egy más életet remél, s anyja
meleg ölelését várja, de hiába.
Ez a kocsma, hol mindenki
holt, s néma.