paradoxalterego

Mondtam, hogy fogok írni egyik novellámnak folytatást, minimum egyet. Az majd kiderül, hogy fogok-e neki többet. Reméljük fogok. : )

A vadász 2 ( az első része két oldallal előbb található meg)

A férfi csak ült a hátán, s kapaszkodott. Azért egy picit félt, de bízott a lányban, hiszen mégiscsak megmentette. Az utazásból nem sokat fogott fel, hol sötétebb, hol világosabb volt. Beszélni közben nem tudott, mert a száját nem tudta kinyitni, mondjuk nem is akarta. A hangok, azok voltak számára furcsák, mintha emberi hangok lettek volna, amiket hall, de torzítva. Egyszer csak azt vette észre, hogy rendes talajon vannak, száját ha akarja ki tudja nyitni, a hangok általánosak, s rendesen lát mindent. S ekkor a lány szólt neki, hogy leszállhat a hátáról. De a férfi elbambulva csodálta a tájat, s gyönyörködött benne, ezért ugrott egy kicsit a lány. S a férfi lemászott a hátáról.
- Mi vagy te? – kérdezte a férfi kicsit remegő, vékony hangon.
- Mindjárt megtudod, gyere velem, bemutatlak Paradoxnak. – mondta a lány, s megindult az egyik házba. A férfi sietett a lány után, de a nő megállt az ajtóban, s mondta, hogy addig várjon idekint amíg nem szól neki, hogy menjen be. A nő bement. Addig az ember ott állt a ház bejáratánál, s csodálta a tájat, egy faluban volt, körülötte hegyek, sok fa, s egy kicsiny kis patak, ilyesmiket csak a tündérmesékben látott. Eltelt 5 perc, s jött a lány akinek megmentette az életét, s mondta neki, hogy bemehet. Amint bement az ajtón, egy gyönyörű szobába lépett, ahol reneszánszkori bútorok voltak a díszítő elemei a helységnek.
- Ő Paradox, a mi gyákunk. – mondta a lány, s az asztal mögött ülő férfire mutatott. – Ja, én meg Genjury vagyok, elfelejtettem bemutatkozni.
- Én Béla vagyok, de nem nagyon értek itt semmit, a nevek olyan furcsák, sőt még néhány szó is. Mi az a gyák? – kérdezte a vadász, s közben a fejét a szobában lévő két személyre kapkodta ide-oda.
- A gyák, az olyan- kezdte a lány, de a Paradox a szavába vágott.
- A gyák olyan, mint nálatok egy vezér, vezető. Aki egy rendet, gyülekezetet, egyesületet irányit. Mindenki hisz neki, s ő hozza a döntéseket. – mondta a vezér, de közben nem nézett a vadász szemébe, az asztalra szegezte a tekintetét.
- Értem. Akkor te vagy itt a főnök. S mi a célotok velem? Mit szeretnétek velem csinálni?- kérdezte Béla, s a gyákra nézett.
- Te is más vagy mint a többi ember. – mondta Genjury s mondat után ő is leült az asztalhoz.
- Más vagy, mint mi. Olyan dolgokat tudsz, amire nem mindenki képes. Félelmetes, hasznosan használható dolgokra. Azért vagy itt, hogy felfedjük, hogy mire vagy képes. – mondta Paradox, s ekkor már Béla szemébe nézett.
- De hogyha én nem akarok más lenni? Ha nem is érdekel, hogy mi a különleges képességem? Ha van is olyanom, nem akarom használni. Nem is fogom. – mondta Béla, s közben szaporán kapkodta a levegőt. Felütötte a félelem a fejét, az arcán.
- Nem akarod? Nem fogod? Hiszen engem is úgy mentettél meg, amiért persze örök hálám. – mondta a lány, s a szívére tette a kezét.
- De fogod, hidd el. Aki birtokol valamit, azt használja. Ha máskor nem, akkor amikor már semmije sincs, s akar szerezni valamit. – mondta a főnök, s közben bólogatott.
- És mi a képességem amiért elhozott ide Genjury hozzátok? S ha kiderül, akkor mi a célotok velem? – kérdezte a lány megmentője, s a mondat végén nagyot nyelt.
- Nem tudjuk mi sem, ezért olyan furcsa, általában rögtön tudjuk mindenkiről akit meglátunk, hogy van-e neki ilyen képessége. De rólad nem, ezért furcsa számunkra. – mondta Genjury és a végén Paradoxra nézett, aki folytatta azt amit a lány abbahagyott.
- Hogy van, az talán biztos. Idő kell, amíg felfedjük ezt az énedet.
- És mennyi idő amíg ezt megtaláljátok, vagy hogy is mondjam? – kérdezte Béla, s leguggolt.
- Ülj le nyugodtan, ide szembe velem. – mondta Paradox, s a vadász helyet foglalt. – Nem tudjuk, ez tőled is függ, hogy mennyire működsz együtt velünk. Lehet soha, ha úgy állsz hozzánk. De remélem, hogy nem úgy fogsz. Genjury lesz a tekunód. Gondolom nem tudod, hogy mi az a tekunó. A tekunó olyan, mint egy tanár, aki tanít, s segít mindenben. Sokat leszel vele.
- Oké. De akkor mi lesz az eddigi életemmel? Igaz nincs semmim sem, albérletben élek, most perpillanat munkanélküli vagyok. De azért mégiscsak az enyém. – mondta Béla, s feljebb csúszott a széken.
- Ne foglalkozz vele, hogyha most azt mondod nekünk, hogy kíváncsi vagy rá, s hogyha utána kiderül velünk tartasz, akkor mi elintézünk mindent, s nem lesz vele gondod. Jól gondold meg. – mondta Genjury, s beletúrt a hajába.
- Nem tudom. Nem tudom, hogy mit csináljak, ez olyan, mint egy tündérmese. Lehet, hogy nem is vagyok különleges, sőt biztos. – mondta Béla, s közben a lába ugrált, idegesnek, döntésképtelennek látszott.
- Ha nem állsz be az is a te döntésed amelyet elfogadok, s Genjury visszavisz ahonnan jöttél, de azt tudnod kell, hogy mi vagyunk a jók, s ahol van jó, ott van rossz is. A rosszak nem akarják kideriteni a képességed, őket nem érdekli ez. Ők megölnek ha rád találnak, s biztosan rád is fognak, mint mindenki másra, aki ilyen képességgel bír. S akkor nem segíthet sem a rendőrség, sem az FBI, semmi. – mondta a vezető, s ő is feljebb csúszott a széken. – Gondold meg, maradj itt éjszakára. Adunk szállást.
- De hát akkor volt éjjel amikor jöttünk Genjuryval. – mondta Béla kicsit értetlenkedve.
- Itt máshogyan vannak a nappalok, s az éjszakák. Itt még csak most következik az éjszaka. – mondta Genjury, s elmosolyodott.
- Oké, akkor maradok. Holnapra átgondolom. – mondta a vadász.
- Akkor gyere velem, megmutatom a szállásodat, de előtte adunk neked új nevet. Nálunk ez a szokás, aki ide beteszi a lábát kap egy új nevet. S azután az itt élők így szólítják. – mondta a lány, s felállt a székről.
- És mi lesz a nevem? Miért nem jó az, hogy Béla? – kérdezte a máshonnan jött kicsit morfondírozva. - Jó hát legyen, ha ez a szokás.
Legyen a neved eddigi szokásaid miatt Huntoró. – mondta Paradox, s felállt és kisétált a szobából. – Holnap találkozunk, aludd ki magad, Huntoró – még bökte oda Bélának.
- Miért pont Huntoró? – kérdezte Genjuryt aki csak mosolyogva csóválta a fejét, utalva arra, hogy nem tudja.
- Majd a neved felfedi magát, hogy Paradox miért adta ezt neked. Sosem csinál semmit feleslegesen. – mondta a nő. – Na de gyere megmutatom a szállásodat. – az ajtó felé indult, kinyitotta azt, s várta, hogy a férfi kimenjen rajta, s becsukta.