paradoxalterego

(ELŐSZÓ)

Mikor az Isteneknek a félelmük a tetőfogára hágott,
káoszt hoztak e Földre, ahol a nyelveket csúfos mód
összekeverték, s ott kezdték ezt, ahol az Isteneknek
van a kapuja. Külön vált ekkor négy terület a bolygón.

SZÉP SZAVAKKAL

Ezek után, Mi is külön váltunk, s csak jártuk e világot,
de közben nem beszélve, ezért harmóniában nem
élve; társalogni akart egymással asszony, s gyermek.
Idő után megszületett, nyelve ennek a nemzetnek.

Egy korban melyet csupán egy felkiáltással illetünk,
kis határunk nagy széléig terjedt el az, mit mások
verejtékkel véstek, s amiből Ádám fia tanulta meg
azt, mitől különlegessé kezdett válni nyelvünk is.

Egy sötét időben ahol már a nyomtatás volt az úr,
az Úr szava terjedt el ékes betűkkel, magyarral.
Gyönyörű versek, s más fajta irományok kezdték
uralni, s mindeközben tanítani, édes szájunk itt.

S már az Újban, ahol a szó néhány ember száján,
úgy elkorcsosult, hogy az lehúzza mind, mi mienk.
De ezalatt is elterjedt az ékes beszéd, mit már a
vak újszülött hallva, a sötétségben a szépet látja.

(UTÓSZÓ)

Édes nyelvem, a sok átkozott, ki megcsúfít Téged,
akadjon a torkán a szó, mert Te vagy az, ki, ha csak
egy órára naponta, de megszépíted az életünket.
Minden magyar szó, egy jobb világba emel Minket.