Ez nem hajnal már
Hitet adó szavak, szétcibáltok mind.
Lilafényű fák, baltára késztettek ti.
Felhős naplementék; reménykedek.
Emberek, ölni én nagyon szeretek.
Látomásba menekülő vágyak, haj.
Eszeveszett gondolatmenetek, haj.
Mosolygós lámpák árnya mára, haj.
Haj, világnak gyásza nyakamba síkit.
Már nem perdül naponta a rokka,
már nem alszik ki éjjel a gyertya,
már Lucifernek szája nevetve vár,
hisz elkorcsosult világ ez most már.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése