Metamorfózis
Az idő mely megadatik, tán kevés.
Kevés, itt ezen elkorcsosult földön.
A földön, hol az ember pénzért öl.
Hol a nő pénzért hál, élvezetlenül.
Az álom melyet én tervezek itt,
csak egy illúzió, fantáziám szerint,
ahol én ölök élvezettel mindig,
s én hálok élvezettel esténként is.
Barátság melyeket kötök naponta,
alapja, egy mozgató rugó, melyet
nem a sors, hanem a pénz irányítja,
érdek mind, miért barátkozok én.
Szerelem, mely gyötör napszámban,
csak egy eufórikus lárma, amely
csak lilafénybe csavart kicsiny lámpa,
ami fényét a szomorúságba mossa.
ural engem, s széttöri terveim mindig.
Egy kép maradt belőlem, amire egy
pillangó van festve, ki elrepült messze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése