Kértedkapod

Ezt azért irtam, mert kérte valaki hogy irjam bele a történetbe. Igaz amiután kérte, akkor találtam ki a történetet. Igaz csak 1-2 szokása fedezhető fel a történetben, a többi ismételten kitalált.


(1) Valóság, öröm, reménykedés
Belépett az ajtón, felakasztotta a kulcsot a helyére, levette a cipőjét és bement a nappaliba.
- Szia anya- köszönt és felindult a szobájába a lépcsőn.
- Szia Lilla, ne menj fel, várj egy picit, mondani szeretnék valamit, igaz úgy kellene hogy apád is itt van, de apád szokás szerint a bárban van. Épp erről szeretnék beszélni veled. Gondolom észrevetted, apáddal mostanság elég sokat veszekedünk.
- Ezzel ugye nem azt akarod mondani anya? – s ekkor lehetett látni, hogy még néhány pillanat és elkapja a sirógörcs. S ekkor anyja a szavába vágott, még mielőtt könnycseppek hagyták volna el a szemét.
- Nem, de kérlek hallgass meg és ne sirj itt nekem, amikor azt sem tudod hogy mit szeretnék ezzel mondani. Apáddal elgondolkodtunk, rájöttünk hogy elég önállók vagytok már, jön a nyár. Szeretnénk apáddal elmenni 1 hónapra, utazgatni, megint összemelegedni, igaz ilyet szülők nem beszélnek meg a gyerekeikkel, de elég jó kapcsolat van köztünk és elég érett is vagy már. Két nap múlva indulnánk. – eközben hogy beszélt anyja lehetett látni a lányon hogy nagyon megkönnyebbült, tudta ő is hogy sokat veszekednek szülei, de reménykedett benne hogy egyszer csak megoldódik .- Pénzt hagyunk itthon eleget, de a keresztanyád is minden nap rátok fog nézni, hogy rendben vagytok-e még. Mi minden nap telefonálunk.
- Mit szólt Anikó?- kérdezte Lilla, de különösen lehetett látni az arcán, hogy nem érdekli hogy mit szólt testvére, csak kiváncsi volt.
- Hát pityergett picit, de ő is nagyon örült neki, igaz ő nincs itthon csak hétvégén, igy nem tud mindent. Persze ha te elmondtad neki, akkor tudja ő is. De te felnőttebb módjára fogadtad, az biztos. – ekkor elmosolyodott anyja és megsimogatta lánya vállát.
- Anya, én büszke vagyok rátok, hogy ilyet csináltok, de tényleg.
(2) Lillablog
Felment a szobájába, bekapcsolta a gépét. Nagyon szeretett blogolni. Mindent leirt benne, ami a szivét nyomta, amit szeretett volna, szóval amit érzett. Alterego volt a felhasználó neve. Nem adta meg senkinek sem a blogját, gondolta, mit ér úgy az egész, ha mindenki tudja róla kicsoda is ő. Azért éppen az alteregot választotta, mert tetszett neki ez a szó és végülis hasonmása önmagának egy közvetitőn keresztül. Leirta azt is hogy szülei elmennek egy hónapra. Olvasták a blogját igaz nem sokan. Ő i olvasott blogokat, de csak egy ember irásai fogták meg, maga a felhasználó neve is tetszett neki, nem tudott róla semmit, csak azt amit leirt és azt hogy fiú. Paradox volt a neve. Megirta a bejegyzést, majd rákattintott paradox irásaira. Látta, hogy 2 nap múlva költöznek, de ő nem akar. Fél a változástól, nem ismer senkit azon a helyen ahova mennek. Na mindegy gondolta magában Lilla, és bejelentkezett msn-re, ahol ráirt Zakariás, na ő volt az a gyerek, aki nagyon rávolt kattanva Lillára. ( Zakariás 2 évvel idősebb Lillánál. Helyes gyerek. A lánynak is tetszik, de nem tudja, hogy miért nem akar vele összejönni, pedig a fiú nagyon odavan érte, mindig találkozna vele, amit a lány nem akar, de a fiú nem adja fel, mert tudja hogy a lány nem tartja csúnyának és reménykedik hogy ezen a nyáron lesz vele valami.)
- Kislányom vacsora. – kiabált neki anyukája.
- Oké, megyek. – elköszönt Zektől, blogját bezárta.
(3) Búcsú és egy találkozás
Eljött az a nap, amikor Lilla szülei indulnak. Hát ilyenkor a szokásos sok puszi, tanácsok, akár sirás. Emberje válogatja hogy ilyenkor, mit is csinál. Ahogy kikésérték szüleiket a kocsihoz, anyja mondott valamit Anikónak, amit Lilla nem hallott, kérdezte hogy mit is mondott Anikónak de nem mondta el neki, azt mondta hogy nem fontos. Hát ahogy elmentek szülei, bementek a házba és mind a két testvér csinálta a saját dolgát. Anikó tévézett, Lilla a gép előtt ült és blogolt. Már nyár volt, de mintha nem élvezték volna első napjait, jó igaz Anikónak még keményen tartott az év, mert még volt neki gyakorlata. De Lilla, hát úgy érezte, hogy kell neki egy társ, igaz úgy fogta fel a társat, mint egy cukrot .Ha kell szopogatja, ha nem hát nem veszi a szájába, igaz a csalódástól is félt. De még is kellett neki, nem tudta megfogalmazni magában, hogy miért, de kellett.
A házimunkát megosztotta a két testvér, igaz Lilla volt a kisebbik, igy hát mindig ő vitte ki a szemetet. Másnap amikor kivitte, a kuka fel volt döntve, neki ment egy kamion, amiből a szembe lévő házba hurcoltak dolgokat. Picit ideges volt, de bedobta a szemetet és bement.

(4) E4 Blog
Paradox bejegyzése:
Nagyon szép ez a környék. Igaz nem sok embert láttam még az utcánkon, de akit láttam az megfogott, igaz csak az ablakból kémleltem, de épp elég volt. Csak tudnám a nevét, vagy legalább segitene valami nőnemű, hogy ilyenkor mit csináljak.
Lillának jó kedve volt, hát úgy gondolta, hogy segit a fiúnak, vagy legalábbis megpróbál. Felvette msn-re. Nem tudta, hogy mennyi napot fog vele átbeszélni. Igaz, csak úgy beszéltek ahogyan a blogra irtak, személyes adatokat nem adtak meg egymásnak, valahogy ez vonzotta őket, hogy nem tudnak egymásról semmit , de mégis mintha mindent tudnának.
A szülők sokat hivták a gyereket, a nagynéni minden egyes áldott nap ment hozzájuk és mindig mindent rendben talált.

(5) Távolsági
-Szia Ancsa, mizu van otthon?
- Szia anyuuuuuuu, minden rendben és ti hogy vagytok? Szép London? Hol voltatok eddig?
- Minden nagyon szép, hát még sehol sem voltunk, mert most érkeztünk meg, majd csak holnap indulunk városnéző túrára. Lilla merre?
- Tudod fitball edzésen van. Olyan félóra és jön szerintem.
- Nem veszekedtek? Nem hisztiztek nagynéninek?
- Nem veszekedünk, mindent megcsinálunk ami házimunkával kapcsolatos, Lüszyéknek minden nap adunk enni és ne aggódj a házba nem engedjük be őket. Ami Adélt ( nagynéni) illeti, minden rendben, igaz eddig semmit sem kellett kérni tőle, ami remélem igy is marad.
- Na ennek örülök. Na figyelj most lerakom, lehet még este is felhivlak, de nem valószinű, mert megyünk vacsorázni apuval, szóval holnap reggel olyan féltiz fele hivlak. Vigyázzatok magatokra. Szeretünk titeket apátokkal. Puszi.
- Nektek is sok puszi. Sziasztok.
(6) form
- Szia Ancsa, hol vagy?- kérdezte Lilla, mikor hazaért fitballról, és belépett a házba.
- Szia, konyhában gyere be. – mondta neki és Lilla bement. – Na hivtak anyáék, azt mondták minden oké, azt mondta hogy holnap fél10 fele hiv, szóval addigra kelj fel légy szives.
-Oké, akkor lefekszem korábban. – mondta, közben felhúzva szemöldökét és sóhatjta vagy nagyot.
- Láttad amúgy a szembe szomszéd fiút? Akkor költöztek ide, amikor anyáék elmentek itthonról, szerintem tök aranyos.
- Nem láttam, na de most megyek fel, gépezek picit. Este elmegyünk picit Pedroba?
- Oké, elmehetünk, de olyan fél 9 fele. Okééé?
-Oké, annál előbb úgysem akartam. Na de most felmegyek szobámba.
- Oké.
(7) Álom
Felment a szobájába és szokás szerint irt a blogjába és belépett msnre. Ráirt paradoxra, akinek személyes üziben annyi volt kint, hogy: Elszalasztás pówer. Kérdezte tőle, hogy mit akar jelenti ez a személyes üzenet? És végül kiderült, hogy látta a lányt, de most élőben igaz hátulról, de még szólni sem mert neki, pedig a szembe szomszédja. Lilla kérdezte tőle, hogy van-e már valami barátja ahol élnek és ismer-e szórakozó helyeket ahova a fiatalok járnak? És mondta paradox , hogy azt elfelejtette neki mondani, hogy van neki unokatestvére itt a városban, csak régen nem szerették egymást, de most viszont csomót együtt vannak és hogy ismer szórakozó helyeket épp ma mennek a rokonával este. Hát tanácsolta neki a lány, hogy legalább irjon egy levelet a szembe szomszédnak és dobja az ajtójuk elé, hogy este menjen arra a helyre ahova ő megy , igy nem lesz olyan kinos, max egy picit az első 3 perc amikor találkoznak. A fiú elfogadta a tanácsot. Majd elköszöntek egymástól, mert a fiú azt mondta, megy el rokonához és még előtte fürödnek a medencéjükben mielőtt elmennek abba a barba.
- Lilla, csengetnek, Erika az ( Anikó barátnője), légyszi nyisd ki az ajtót még a kádban vagyok. – Kiabált neki Anikó, aminek nem örült, de megtette. Amikor kiment az ajtón ott állt a lány az utcaajtó előtt, mert zárva volt az amit Lilla készült kinyitni, de talált egy boritékot az ajtó belső felén. Felvette, s gondolkodott, de közbe kinyitotta az ajtót, és beengedte a lányt, majd vissza zárta és felment a szobájába . A levelet nem bontotta ki vagy 2 percig, talán gondolta, hogy az mit rejt magában. De végül felnyitotta és azt látta amire gondolt:
„ Szia! Nem ismersz, én vagyok a szembe szomszéd. Nem mertelek leszólitani, de légyszi este gyere el a Pedroba, meg szeretnélek ismerni. Paradox aki egy alterego”
A lánynak tátva maradt a szája és ült vagy 15 percig és azon gondolkodott, hogy mennyi ennek az esélye? Egy olyan ember, akit ismer szellemileg és … áááá nem tudott rendes gondolatokat megfogalmazni fejében. De úgy gondolta, hogy találkozik vele, nagyon kiváncsi, és nagyon meseszerű ez számára. Ekkor jutott eszébe, hogy talán testvére meg akarja viccelni. Lement a nappaliba, ahol Erikával ült a tesója. És mondta neki: - Szia paradox, te alterego. – A testvére azthitte, hogy meghülyült Lilla, lehetett rajta látni, hogy nem szórakozik vele, ezért vigyorgott csak egyet Lilla, mintha viccelne és visszament szobájába. Elgondolta hogy nézhet ki a fiú? Pattanásos, szemüveges, vékony? De nem tudta elképzelni, remélte, hogy jól néz ki. A hasonlitani szerette volna valakihez, vagyis szeretette volna hogy, hogyan nézzen ki, Zakariást választotta volna. Átszeretett volna menni hozzá, de tudta, hogy nincs otthon elment valami rokonához.
(8) Ismerő
Msn beszélgetés:
Ancsa: Ittvagy?
Lilla: Itt. De miért nem jössz át és szóban beszélünk?
Ancsa: Nem tudom, igy most jobb. Hallod elhivott a Gábor este hozzájuk, nagybaj lenne hogyha nem mennék veled este Pedroba?
Lilla: Neem, menj csak nyugodtan, na tökjó hogy végre, mert lépni.
Ancsa: Na amúgy reméltem hogy ezt fogod mondani, szóval már el is készültem. Most megyek, majd este tali. Szia
Lilla: Szia.Puszkó. Légy jó:$
Ancsa: Mindig az vagyok.
Lilla elakarta neki mondani, hogy mi történt ma vele, de amikor leakarta irni testvére akkor irta hogy megy el. Gondolta, még minek mondja el, amikor még semmi sem történt, majd ha este amikor hazaérnek akkor mondja el, akkor fog „nagyobbat szólni”.
(9) Ellentét
Na eljött az indulás ideje, Lilla már elkészült és már csak a taxit várta, amivel megy a Pedroba. Megérkezett a taxi végül ami elvitte a barba. Lilla amikor ment be látta, hogy negyed óra múlva zár a hely, mert zártkörű rendezvény lesz. De gondolta addig csak találkozik a szembe szomszéddal, akiről egy árva gondolata sem volt, hogy hogyan néz ki. Amikor belépett látta, hogy Zek ( Zakariás) és a barátai vannak ott. Köszönt nekik. Majd leült, jött a picnér, majd kért egy barackos nesteat tőle. Egyedül ült ott a lány. Majd egyszer csak ott áll valaki mellette, hát Zakariás volt az, megkérdezte hogy leülthet-e mert már úgyis régen beszéltek egymással. A lány mondta persze, most mintha a fiúra(Zek) már női szemmel is nézett volna. Kérdezte a fiú, találkozik-e valakivel, vagy miért jött ide egyedül? Lilla mondta, unatkozott, aztán gondolta eljön, de mindjárt megy is mert látta hogy negyed óra múlva zár a hely. Mondta neki Zek hogy maradjon, mert az apja vette ki nekik a helyet igy sulibúcsúztatóként. Lilla gondolta, a fiú nincs ott akit várt, Zek jól néz ki és jól lehet vele kommunikálni amit eddig észre sem vett, hát mondta hogy marad. Egész este beszélgettek, megittak egy-két vodka-narancsot is. De nem vitték túlzásba. Kérdezgették egymást mit csinálnak szabadidejükben. Zek mondta kondiba jár, spanjaival van, blogot ir, meg msnezik. Aztán megkérdezte Lillát, hogy ő mit csinál, ő mondta hogy otthon van, igaz most nincsenek otthon a szülei, fitballra jár, barátnőkkel találkozik. Kérdezte Zek, hogy szülei merre vannak? Mondta neki a lány, hogy nyaraláson, idén nem megy együtt az egész család.
- Amúgy a blogodat mióta irod?- kérdezte Zek.
- Nem is mondtam, hogy irok blogot, azt csak te mondtam. Honnan tudod hogy irok blogot?- kérdezte, meglepett arccal, picit azért elgondolkodva, nem rakta-e ki iwiwre, nem irta-e ki msnre.
- Figyelj, ne kapd fel a vizet, de mondanom kell neked valamit. – mondta , közben kezeit tördelve. – Én olvasom a blogod, ahogyan te is az enyémet. Sokat beszélünk msn-e n is. Tudom, hogy alterego a neved.
- Én nem olvasom senki blogját. Vagyis… - és ekkor megakadt a lány torkán a szó.
- Én vagyok paradox.
-De.. – vágott közbe a lány, de hanga megint elnémult, s a fiú megint folytatta.
- Gondolom, most azt kérdezed, honnan tudom hogy van új szembe szomszédod, honnan tudtam meg a blogod? Stb.. gondolom sok kérdés tevődik fel benned. Ugye én arrafelé járok kondiba, a ti házatok előtt. Láttam hogy a házról lekerült az eladó tábla, és hallottam hogy ez velem egyidős fiú fog oda beköltözni. Igaz már előtte is beszéltünk, de azelőtt msnen meg sem voltunk egymásnak a „hasonmásainkkal”. A blogod meg csak el kezdtem olvasni, ráakadtam és néhány dolog ami veled történt rögtön lejött nekem hogy te vagy. Igen véletlen. – a lány mintha meghalt volt, csak ült ott egy helyben és figyelte a fiú összes szavát. – Szóval ez vagyok én, tudtam hogy tetszem neked, de azt sosem értettem hogy miért nem akarsz velem találkozni, beszélgetni msnen sem csak annyit amennyit „muszáj”. Ezért hát igy jött ki, igaz hazugságokból épitettem várat, amit már sajnálok is.
- De amit a blogodban irsz, azokat igy is gondolod? Vagy csak azért irtad ezeket, már hogy ha te irtad, hogy engem „odaláncolj” a blogodhoz?
- Nem. Azért, mert igy csináltam, amiket oda irok azok teljes mértékben igazak, mindent úgy érzek .
- Miért pont paradox a neved?
- Mert egy gyöngyörű szó. És senki sem gondolja rólam aki rámnéz, hogy ezeket érzem, ezekre gondolok. A belsőm a külsőm ellentéte. Vagyis ezt gondolja rólam mindenki. Mindeki azt gondolja rólam hogy minden csajjal csak kefélni akarok, mert van pénzem és azt hiszem hogy bármit megtehek. Merthogy apuci mindent elintéz nekem..stb…stb.. – száját felhúzta és sóhajtott egy nagyot, látszott rajta, hogy igazat mond-
- És igy van? – kérdezte a lány
- Nem, nincs igy képzeld. Gondolom te is ezt gondolod rólam. Én szeretnék már egy lányt, akit tudnék szeretni és ő is engem és nem csal meg. És akkor vagyunk együtt amikor csak akarjuk. Ja és szépek legyenek a szemei – ennél elmosolydott egy picit, de a lány is vissza mosolygott.-
- És te most tőlem szeretnél valamit, vagy miért hivtál ide?- kérdezte a lány, komoly hangon.
- Igen, de előtte szeretnélek rendesen megismerni. Mert nekem nem csak egy lány lennél, hanem a lány. Igaz nagyon félek a csalódásoktól. De tudom, hogy benned nem tudnék csalódni. – mondta Zek, de csak a végén emelte fel a fejét és nézett a lány szemébe.-
- Most ha nemet mondanék, hogy nem szeretnélek közelebbről megismerni, akkor mit csinálnál? Csalódnál?
- Nem. Örülnék, hogy megtörtént, ami eddig volt. Igaz rosszul esne, de legalább ennyi esélyt kaptam.
- Te tényleg más vagy, mint aminek eddig gondoltalak.
(10) nap//év
Eltelt majdnem egy hónap Lilla szülei úgy tértek haza, mint akiket kicseréltek. Lehetet látni, hogy megint össze melegedtek. Anikó összejött Gáborral, de a lánytestvérét sem hanyagolja, sokat beszélnek. Elmesélte neki, hogy mi történt, amit testvére meglepett arccal fogadott de gratulált neki. Hogy mihez? Hát összejött Zekkel, nagyon jól megvannak. Sokat találkoznak, mindent megbeszélnek. Sőt Zek festett barátnőjének egy képet, amin csak annyi állt: paradoxalterego. A blog irást Zek és Lilla abbahagyta, már nem kell hogy leirják a gondjaik, elfolytott vágyaik, ezentúl elmondják egymásnak. Neki álltak élni.

Ez a történet akár veled is megtörténhetne, de nem kell hogy megtörténjen. Elég, ha a körülötted lévő embereket figyeled hogyan viszonyulnak hozzád. Ennek a történetnek hepiend lett a vége, de az élet bármilyen zárást adhat az életedben lévő fejezeteknek.