YE !

Azért nem irok, mert most még "meritenem kell" valami jó sztorit az elmémből : D

Ültem a buszon. Reggel volt, még sötét. De a falu jellegzetes vonásait fel lehetett fedezni az ablakon kitekintve. Nagyon zsúfoltan voltunk, mellettem egy lány ült, nem is figyeltem hogyan néz ki. Jobban érdekeltek akik előttem, ültek és álltak a buszon. Egy fiú és két lány. Nem a kinézetük miatt, mert átlagos tizenévesnek néztek ki. Az is közre játszott amiről beszéltek, de legfőképp az hogy ők beszélnek ilyenekről. Eleve a koruk, meg tudtam hogy kik ők. Ők betegek voltak. Igen, ahogy sajnos a fiatalok beszélnek róluk, ők „fogyatékosok” voltak. Ahogy ment a busz, a táj egyre jobban megváltozott, s az ő beszélgetésük is . Az életről beszéltek. Arról az életről, amiben én is élek. A halálról amelyet mindenki észlel egy közösségben. Az adott általános változtatásokról. Társaikról, akikkel nap mint nap találkoznak. A humor is fel ütötte fejét a beszélgetésben. Minden, ami egy élet része lehet. A látásmódjuk igaz másabb volt. De tudták mi az élet, ki Isten. Ők másabbak, de nem rossz értelemben. Ha tőlük megkérdezed mi az urbanizáció? Azt felelik, nem tudom. Ha megkérdeznéd egy veled egy „kaliberű” társadtól, vagy tudná vagy megpróbálná körülirni. Magyarán, ezek az emberek azért mások, mert ami nem az ő hatáskörükbe tartozik nem ütik bele az orrukat. Ez a csodálatos. Aznap amikor beértem az iskolába másnak tűnt minden. Gimnáziumba jártam és észleltem azt, amivel a buszon találkoztam. Rájöttem, az iskola egy tökéletesen működő gazdaság,piac,élet,munkahely. Ha akarnál mindent megtudsz szerezni. Az emberek is csoportosithatóak, hatalom, kinézet, tanulmányi eredmény szerint . Szóval , mint az életben. Nevezhetnénk „előéletnek” is. Mindenki csinál valamit ( a semmi is valami), talán szereti, de előfordul hogy nem. Az osztályok kor szerint is más rétegét képviselik a „társadalomnak”.
Gondolkodtam? Á, dehogy. Csak aludtam egyet, és lehet hogy nem is ültem aznap reggel a buszon…