paradoxalterego

Cukorka


A felkelő nap fénye, az arcodhoz érve megtorpan.
Nem tudja mit tegyen, s azt is hogyan.
Először lábad éri, s tovább kúszva
porcikáidban eltéved, s lerészegül.

A felkelő hold fénye, az arcodhoz érve kijózanodik.
Tudja mit tett még, de hogyan arra nem emlékszik.
Először fejed éri, s nem kúszik
tovább, inkább elfogy.

Amikor hold kúszik a nap elé, s fénye gyenge,
Tudja hogy mit fog tenni, de nem reménykedik.
Fénye nem jut el lábadig, s fejedig sem.
Tudja, hogy saját fénye nem lila.

Felrobbant a nap, nincs többé fény,
a rókák, s hercegek visszavárják.
Hiába, ő elment messze, fényét
eleresztve, s helyette lilát keresve.