paradoxalterego

Ha ez egy tündérpárbeszéd lenne,
gondnak szaga sem lenne.
De mivel ezt itt fák beszélik,
felbukkan a könyv. Mi lehet bele írva?

- Mond meg neki és végre felkerül a pont az i-re. Veszteni valód nincs.
- De, ha hosszú i lesz belőle? Akkor elvesztem.
- De most még vonal sincs írva a lapra. Valamit írnod kell rá.
- De, ha olyan kerül a lapra, amit nem szeretnék? Akkor még ennyi sem lesz, mint most.
- De ha ez marad, az neked nem jó. Szóval lépned kell, vagy beletörődnöd abba, amit bemesélsz magadnak. Hogy lúzer vagy, ami persze nem igaz.
- Megpróbálok más ember lenni.
- Meg ne próbálj. Valakinek te vagy a kibúvó hóvirág, a tél végén.
- Megpróbálok lépni, nem megváltozni.
- Ne próbáld, hanem tedd. A tetteid tesznek azzá, aki szeretnél lenni.

„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” ( Madách Imre, 1862.)