A tél vége
Lépked a táj, kibújik a takaró alól,
Illata a reménységet sugallja.
Látszata először komor, de
Lelép az ágyról, s látszata elhull,
A melegsége kiolvasztja a virágokat,
Szív-e dobban, s a táj újraél.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése