2010. március 3., szerda

A vadász

Kezdett sötétedni, a nap már nagyon a földet verte, a fények világa csodálatos volt. Az erdő szélén a fák átengedték a fényt, de belül a sötétség uralkodott. A fáktól nem messze egy vadászles,az út szélén, fából volt. Lehetett rajta látni, hogy már régebben építették ide. A lesben egy ember feküdt, kinek kezében puska volt, talán a vadat várta. Ahogy egyedül feküdt ott semmi különös nem történt, csak feküdt s tekintgetett jobbra-balra. Ötven év körüli lehetett. A hangok, a fények, egy jobb világot sugalltak. De egyszer csak, egy terepjáró közeledett a les felé, első ránézésre lehetett látni, hogy nem olyan ember vezeti aki létminimumból él. De eközben mikor közeledett az autó, egyszer csak egy suta kezdett a fák között mozogni, a vadász nem akarta elsietni, mert eléggé takarásban volt még a vad, de a terepjáró is egyre közelebb ért. Amikor már lőni akart, az állat felemelte a fejét az autó felé nézett, s elfutott. A vadász nem tudta lelőni. A kocsi nem messze tőle megállt, kiszállt belőle egy finom benyomású úriember ( kopasz, bőrdzseki, vastag aranylánc) s kinyitotta a csomagtartót és onnan kivett egy ásót. Vissza sétált a hátsó ajtóhoz, s kinyitotta azt, és kihúzott egy megkötözött embert, a földön húzta egy ideig, aztán hátranyúlt a derekához elővett egy pisztolyt. Az foglyul ejtett fejéhez szegezte s a másik kezével eloldozta, mondott is neki valamit. De a vadász nem értette azt, ezt a jelenetet is csak távcsőben szemlélte, de a túsz ásni kezdett a hallottak után. A vadász sejtette, hogy mi fog következni. Már tíz perce ásott az ember, egyszer csak megint hang hagyta el a kopasz száját, és a túsz rögtön térdre rogyott, és mintha sírt volna. Az ember a lesben, tudta, hogy tennie kell valamit, de félt. Egyszer csak egy lövés hallatszott és aki eddig túsz volt, most már halott lett. A vadász, csak remegett fent a lesben, remélte, hogy nem veszi a kopasz. Eközben a kopasz, csak fogta ásóval betemette a gödröt és elment kocsival. Remegett, de egyszer csak mintha egy más világban lett volna, nagyon sötét volt. Kiderült, hogy csak aludt és az egészet álmodta. Azért még félt, de örült is egy részből, hogy csak rémálma volt. De mintha így is kicsit lelkiismeret furdalása lett volna. Nyújtózott egyet lemászott a lesről, már nem is volt kedve vadászni, inkább haza akart menni. Ahogy lemászott elindult az út felé. De eközben tényleg közeledett egy autó, igaz már sötét volt, igy nem tudta, hogy jeep lehet-e. De gondolta, hogy inkább visszamegy a lesre, gyorsan felmászott, lefeküdt, puskáját elővette, be volt szarva, mint egy kisgyermek a sötétben. Ugyanott állt meg a jeep, mint álmában, ugyanúgy kiszállt belőle egy ember, kivette az ásót s kivonszolt egy megkötözött embert az autóból. Tudta, hogy most már megteszi, becélozta a túszejtőt, és várt a jelre ami álmában volt, a kiáltásra. Egyszer csak megtörtént a kiáltás, s elsült a puskája, s a túszejtő összerogyott. Nem tudta felfogni, hogy mit tett, de nem is akarta. Rögtön lerohant s futott a túsz felé. Aki csak remegett a földön. Odaért hozzá, s látta, hogy egy 18 év körüli lány lehetett, beszélt hozzá magyarul, de a lány csak ukránul kiabált. Ekkor miközben a lányhoz beszélt, kiszállt egy idősebb ember a kocsiból s a férfira szegezte a pisztolyát, a férfi a lesben hagyta a fegyverét, igy védtelen volt. A férfi mondott neki valamit, s ellőtte a jobb kezét, a vadász földre rogyott, s ordibált fájdalmában, a féri közelebb lépett hozzá megint mondott valamit, s most ellőtte a bal kezét. Mát nem érzett erősebb fájdalmat, de ugyanúgy ordított. Amikor a fejéhez lépett, s beledugta a pisztolycsövet a szájába, egy pisztoly lövés hallatszott, de a maffiózó rogyott össze, s mögötte a lány állt a kopasz pisztolyával a kezében, s lihegett és sírt. A férfi csak ordított fájdalmában, de egyszer csak a lány odalépett hozzá, levette a férfi oldaláról a kését, s a sérült keze felé tartotta a kezeit, s megvágta azt. A férfi kezeire csöpögött, s az rögtön összeforrt. S egyszer csak a lány valami különös nyelven szólalt meg amit a férfi nem ismert, mégis értette. Mint kiderült a lányt egy rend tagjai akarták megölni, akik üldözik az ilyen tehetséggel bíró embereket. A hit, amelyet ők képviselnek, vagyis azt vallják, ezt mondta a lány. De kiderült, hogy csak az érti ezt a nyelvet amin beszéltek, aki bir különleges képességekkel, a férfi is bírt. Amit persze nem akart elhinni. De mondta neki a lány hogy higgyen neki. Ez nem vicc, megfogják találni őt is és megölni, menjen vele és akkor még haszna is lesz belőle, az embereknek szüksége van rá. Ezekkel érvelt a lány. A férfi hitt neki, nem is volt az életében olyan amit ha hátrahagyott volna, akkor sajnálkozott volna. Ekkor felállt, és kérdezte, hogy hova mennek akkor? A lány mondta neki, hogy üljön a hátára elrepülnek. A férfi nem értette, hogyha a lány tud repülni akkor miért nem repült el amikor megakarták ölni. Erre a nő azt mondta neki, hogy ha bántják őt, olyankor nem tud repülni. De a férfi felült, s elrepültek A férfi hátrahagyta eddigi életét, és most egy újat kezd, de olyat amit csak a tündérmesékben látott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése