paradoxalterego

Ezzel befejezem a Vadász című többrészes irományom, még tudnám hőzni, színezni, de sajna most nincs elég időm rá. Majd talán egyszer újrakezdem, és akkor hosszabb és eseménydúsabb lesz:)

A vadász 6

Huntoró és Genjury visszaértek a faluba. Mentek vacsorázni, mivel már mind a ketten nagyon éhesek voltak, a fárasztó nap után. A település központjába tartottak, mindenki a gyáki épületben evett. A vadász amint belépett az épületbe rögtön ledermedt, minden volt ott az asztalokon, ami szemszájnak ingere. Ő és a lány a gyák, Paradox mellett foglaltak helyet. A lakoma közben nem beszéltek nagyon, csak éppen párszót. A férfi amit látott, nem akarta elhinni, gyönyörű és ízletes ételek minden asztalon, és az a sok ember, akik ott voltak. Nem gondolta, hogy ennyi ember különleges képességgel bír. A lakoma után azt mondta neki a gyák, hogy az várjon az asztalnál egy kicsit, mivel Genjuryval akar beszélni. Így is lett, Huntoró ott ült az asztalnál, s gondolkodott, hogy a lány mit mond Paradoxnak. Félóra múlva Paradox azt odament a vadászhoz és mondta neki, hogy menjen vele. Igy is lett, lementek egy kacskaringós lépcsőn a pincébe, amolyan temetkezési helynek látszott. Egy szót sem szóltak egymáshoz míg mentek, Paradox ilyen volt, Huntoró meg nem is tudta, hogy mire kellene gondolnia és mit kellene mondania. Genjury ott állt egy régi asztalnál, ők is odatartottak. Megálltak az asztalnál, és Paradox azt kérdezte:
- Mi a véleményed a rosszról Huntoró?
- Ezt hogy érted? Mit mondjak róla?
- Azt amit gondolsz, ami rögtön eszedbe jut róla, kérlek. – mondta Paradox, és a végén kitárta kezét, jelezve, hogy másé a szó.
- Hát a rosszról.. A rossz szerintem egy olyan jelenség, aminek kell lennie ebben a világban. Ha minden jó lenne, akkor monoton lenne életünk, és nem tudnánk értékelni az élet apró örömeit. És mivel olykor felbukkan a rossz, igy pont elég ahhoz, hogy kitudjuk élvezni azt, ami jó. Erre a legjobb példa szerintem a jinjang jel. Az pont tükrözi ezt. Az egyensúly a lényeg szerintem. Mindenből eleget. A rossz is életünk, személyünk része, ami olykor-olykor felbukkan, és rombolni akar. Ez e véleményem róla. De miért?
- Csak kíváncsiak voltunk rá, hogy mi a véleményed róla, semmi szándék nem volt vele. – mondta Genjury, s mosolyra kanyarodott a szája.
- Igaz, hogy az ILIP az álmaidról beszélt neked? – kérdezte Paradox.
- Igaz, kicsit elgondolkodtam, hogy mit akart ezzel mondani, mondjuk még mindig elmélkedem rajta. De ugye a ti szójárásotokat idézve, egyszer minden kiderül. – mondta a vadász, és elmosolyodott.
- Na figyelj Huntoró, amit most mondok neked, valószínű, hogy elkezdi ezt a kiderülést. De csak rajtad múlik, rajtad múlik, hogy mit használsz fel belőle, és mire fordítod. Genjury? akarsz még előtte valamit mondani?
- Azt szeretném, hogy régen találkoztam ilyen emberrel, mint Huntoró, aki meg is mentett. Hálám örökké vele lesz, és segít neki. Mást nem szeretnék, mert tudom, hogy még vele leszek egy darabig.
- Na akkor, Huntoró… az ILIP azért mondta ezt neked, mert az álmaid egy külön sikban futnak, szóval a te különös képességed…
Hirtelen Huntoró érzett valami nyomást az mellkasán, kezdett eltűnni előtte Genjury és Paradox is, kezdett egy más világ rajzolódni előtte. Egy kórházi szoba, egy ágyon fekszik, teleböködve tűkkel, s csövek lógnak ki belőle mindenhonnan. Nem értett semmit, kiabálta társai nevét, akikkel még előbb beszélgetett, de nem jött senki sem, csak egy nővér. A nővér nem értett semmit, amit kérdezetett. Végül Béla megkérdezte, hogy hogyan került ide. A nővér elmondta neki, hogy egy vadászlesen találták meg eszméletlenül, mert szívinfarktus volt. A férfi kérdezte, hogy kicsoda. A nő csak annyit tudott mondani, hogy kopasz volt az illető, és hogy örüljön, hogy ekkora szerencséje volt.
- De most ne haragudjon uram, de mennem kell, mert van még elég beteg akit el kell látni. A főorvos úr félóra múlva jön magához, megvizsgálja. Amúgy, ha véletlen rosszat álmodott, ne foglalkozzon vele, ez ilyenkor a legjobb dolog. Mert van úgy, hogy valakinek maradandó károsodásokat okoz egy ilyen eset. Magával szerencsére nem történt ilyen. – a nővér sarkon fordult és kiment.
Béla maga mellé nézett az éjjeli szekrényre, nem volt rajta semmi, csak egy boríték.
- Legyen szíves, ezt a borítékot ki hagyta itt nekem? – kérdezte a férfi a nővértől, de a nő már nem hallotta.
Így a férfi kinyitotta. S csak egyetlen mondat állt benne és egy rajz, egy jinjang jel volt és a mondat a következő: „ Jobb vagy mint, mi, hidd el jobb lesz így neked. „