Természetes természet
Csak nézni a naplementét, csak nézni.
Egyedül, egy dombon ülve, s menni
egy más helyre, ahol a fák lilafényt
szórnak mindenre, s a pillangók háta
arannyal van festve; az embereknek
a lelke az fehérrel van behintve; az
állatok beszéde tiszta gyönyör lenne.
Visszatérve gondolatban e testbe,
vacognék már; elmúlt az este, s az éj
köszöntött e tájra, ami senkinek sem
az álma. Szemem könnyben, fájó e
világ nekem is; a baglyok hangja száll.
A hold uralkodik itt már; aludni kell?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése