Mint, az évszakok
Lilafénybe burkolózó táj,
tovább viszed, testem, s
lelkem, gyönyörűséges,
lágy fuvallatát, amelyet
elengedek magamtól és
várom, a szépségesnek
tűnő lánynak a szavát.
Szélbe öltözött őszi éj,
elviszed tőlem, lelkem,
s testem mindennek tű-
nő reményét, amelyet
magamhoz láncolva már
vártam, hogy szíve az
enyémbe kapaszkodjék.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése