paradoxalterego

na ez..szülinapra

Átváltozás
(Képzeld el, hogy van egy varázsló)

Plüssmaci a sarokba dobva, egyedül remeg
s közben kalapács lábában; vér frecseg.
Piros a sarok is már, tüzet okád a fal is ott.
A szekrény a ruhákat köpködi, szomorú ő is,
tetején váza üresen kong, s csak remél.
Az orchidea a földet nyúzza, az alkoholista.
Alma gurul az ágyon, tökéletes forma,
de a cica ráugorva, nevetve szétharapja.
Ez a kilencedik,
a doktor ezt is megölte, de fiókba nem tette.
Az ablakon beszűrődik a boldogság fénye; tán,
s a tengerpart gyönyörű fénye, s íze kukucskál.
De a beton színe a melltartóra öntve,
- egy anyát mesél, ki szeretett élni itt.
Mellek voltak benne, férj csodálta őket is.
De a gyűrű csengése, akaratgyengét hívott ide,
s ő a Louvre-ban temette, két kezével építette,
utoljára egy csókkal feledte, s végül betemette,
Emlékeit egy kútba tette, ékkövet dobott bele.
Szeszélyesség uralkodott az őrülettel karöltve.
Az orvos szenvedélye az égig szökve, június
huszonkettőre,
a kútba ugorva csak ezt nyögte: szeretlek.