Azért írok egyre kevesebbet, mert időm így engedi.
Hat Pillangó ás
Kényeztető sorok, szánalmas verssorok.
Ártalmatlannak tűnő, drága gondolatok.
Elterelő próbálkozás, látható áldozások.
Lilafénybe csavart rímtelen olvasmányok.
Lilafénybe burkolózott testem árnya, s
ő csak várja, hogy Te legyél az a valaki,
aki bennem azt látja, amit más nem illet.
Az lángos ágra szálló, gyönyörű pillangót.
Pillangó az ágra, szépen kecsesen szállva,
csupán azt várja, az árva, hogy megtalálja
azt, aki szíve vágya, s ha végül már semmi
sincs hátra, haljon meg, társával egy fában.
Lilafényű-fa, hozzád szólok, sugárzod azt,
mit keresek, miért áldozok, mit szeretek.
Kérlek téged, te természet átka, hogy én
hadd telepedjek alád, s hallgassam a lármád.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Első ránézésre bevallom nem tetszett, de azt is hozzá kell tenni, hogy fáradt voltam.
VálaszTörlésInkább vártam a kommenttel 2 napig.
Másodjára olvasva az jött le, hogy gondosan megszerkesztett. Nem tudom, hogy szándékosan vagy így jött ki, de hangulatra az első és a harmadik ellentéte a második és a negyedik versszaknak.
Én legalábbis így érzem.
Nem lett a legjobb műved, de ettől független jó.
Nekem személy szerint a rövid, haiku szerű írásaid jönnek be nagyon.