Penthouse
Elengedhetetlennek tűnő gondolatok,
uralkodnak ma, s holnap rajtam, s csak
koponyámban nyomot hagyva eszik az
én drága testem, ezzel mutatva, lelkem
gyenge, csak a hagyomány útján próbál
várat építeni; melyet hamar csak letörik.
Elengedhetetlennek tűnő érzések, nő-
nek felém, csak kioltják belőlem mindazt,
miért tizenegy hónapig küzdöttem, s ők
csak nevetve tovább suhannak, de mikor
a hajnal eljő, újult erővel villámszerűen
szívem közepébe hatolva nevetnek ők is.
Elengedhetetlennek tűnő álmok, enyéim
vagytok mind, s én várat építek belőletek,
amit a valóság kalapáccsal széttöri, s egy
kezét utána a derekára teszi, lábait lassan
a romokra emeli, szája mosolyra kerekedik,
s csúf kacagása az én dobhártyám megeszi.
Élet, élet, csodás élet, kérlek én, téged, hogy
ne siettess engem, ha lehet, inkább játsszunk
egy sakkmeccset, amelyet csak a vég tör meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése