Úgyis
Mint a csillagok, úgy ragyogsz, s én ezt látva,
s álmaimat járva a Szíriusz jár fejembe,
ami, mintha egy kertben, egy kertben,
ahol a gyönyörű Aphrodité az Úr,
s ő parancsol a fáknak, kicsitől-nagyig,
utasítja, szereti, gondozza őket.
Mint a virágoskert, olyan az illatod,
a beojtott rózsáé, amely már-már
rivallja, azt, hogy mi szerelmünk záloga.
Mint a jó bor, olyan tested, amelynek párja
lilafényt idéz számba, s megigéz,
mert testem már csak a tiedet várja.
Mint az Istenek kiválasztottja, te
szépségesnek tűnő mezítelen árva,
szavad maga az eufórikus lárma,
melynek fénye a fájdalmas gyönyört rázza.
Szerelmünk koszorúja nyakamat szorítja,
Aphrodité hangja a hegyekből hallatszik vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése