2010. augusztus 1., vasárnap

A változás csak egy év

Személyed léte összetör engem,
szétcitálja csúf lelkem egészét,
gyengévé válok én, félelem ural,
a felkelő nap fénye eltemet már.

Személyed léte megnyugtat már,
messze vagy tőlem, de mégis,
nyugalom ural, tudom, hogy vagy,
a csillagok fénye reményt ad már.

Személyed léte eltávozott már,
nem kereslek, nem gondolok rád,
e szerelem révbe ért már az elején,
csak későn vettem fel a sapkám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése