direkt

Hát itt direkt akartam vmi fejezetszerű dolgot kihozni ebből a valamiből, és direkt irtam hosszú úval azt hogy Urak.Ennek a műnek semmi valóság alapja nincs, nem vagyok lelkisérült és nincsenek családi problémáim(szerencsére).

Úrak
(1)
Csak ültem fent a padlástérben a szobámban. Öltönyben az ágy szélén, közbe szólt halkan a rádió, a házunk is tele volt, azért mert azon a napon ballagtam. Egész család tűkön ült, mindenki vidám volt, mindenki kivétel én, én voltam a szobámban és a faszom ki volt mindennel. Igen ki volt a faszom mindennel, hogy miért? Sok dologból is elegem volt már, de nagyon. Apám csalja anyám, anyám ezért iszik, testvérem egy mocskos szemét, na meg az osztálytársaim. Igen az osztálytársaim, a 4 év úgy telt el hogy utáltam őket, mindig bántottak szavakkal, tettekkel. Nem baj ma megmutatom hogy ki is vagyok én..majd meglátja mindenki..
(2)
Na mindjárt ott vagyunk az iskolánál, most olyan minden a családban mint ha minden tök rendben lenne. Apám mosolyog anyámra, anyám mint ha józan lenne, és még a testvérem is mintha kommunikálni akarna velem. Én nem. Ma minden más lesz. Na megérkeztünk, még korán van, csak én megyek be egyedül addig családom el megy egy kocsmába, mert én szerepelek a műsorban, és még van a főpróba. Odaadtam anyámnak a pénztárcám hogy rakja és majd nézze meg akkor hogy mi van benne ami előtt vissza adja. És bementem az iskolába.
(3)
Na a főpróba végére érünk, úgy néz ki hogy ütni fog..azt gondolják, de én tudom hogy ütni fog..
(4)
Járjuk be az iskola tantermeit, úgy ahogy szokás egy ballagáskor, persze hogy a párom az a lány akit a legjobban utálok, mondjuk ő is engem, de azért kell egymással ballagnunk mert mindketten kb egyforma magasak vagyunk .Fényképeznek összevissza, mindenki pózol, vigyorog. Megpróbálok én is mosolyogni egy-kétszer, de eléggé erőltetem szal hagyom a picsába. Kiérünk az iskolából, s én rögtön sietek , mert amire leül mindenki kezdődik a műsor.
(5)
Megy a műsor, én kint ülök a függönyök mögött, mert én csak az utolsó monológot mondom. Lassacskán el is érünk oda… Eljött az én időm. Ki megyek a helyemre a szinpadon, beállok és elkezdem mondani, a felénél megállok picit hogy legyen pici hatásszünet, s akkor elkezd szólni a zene szép lassan. Eljött az az idő amikor ütni fog úgy gondolja mindenki hogy ez a pillant fog ütni . Benyúlok a zakóm mögé és előhúzom a családi ereklyénk, egy pisztolyt ami még nagyapámé volt. A fejemhez szegeztem, mindenki azt gondolhatta hogy a műsor része csak az nem aki látta már a próbákat és a szüleim. Amikor emeltem a fejemhez, elgondolkodtam mi történt az életemben, könnyeztem, lepörgött életem filmje, vagyis kezdett. A bemagolt szavak ez alatt lassacskán, elfojtott hangon jöttek ki a számból. És a ravaszon az ujjam, és meghúztam, de nem sült el, még egyszer meghúztam, akkor sem. Akkor anyám meg apám már rohant értem a szinpadhoz. És én bőgök térdre rogyva és orditok, mert még ez sem jön össze nekem ebben a nyomorult életben. Felfutottak és kivették a pisztolyt a kezemből, és bőgtek.
(6)
Eltelt három hónap, már nem kell csak heti kétszer járnom pszihológushoz, úgy néz ki a családom kb mint egy rendes család, anyám nem iszik, apám csak anyámmal szeretkezik, tesóm ha más nem akkor csak meta-kommunikációt folytat velem. Mi volt akkor a péntárcámban? A búcsú levelem. Mi történt akkor a ballagásomon? Hát nem becsültem az életem, amit már nagyon bánok, és változtattam az életemen. A pisztoly miért nem sült el? Még anno nagyapám kiszedtem a belső szerkezetét, mert nem volt benne biztos hogy nem sül el, de rakott bele olyan golyókat a tárba amik csak másolatok. Buta voltam hogy ezt akartam tenni, nem, nem is buta hanem egy undoritó féreg, aki csak magára gondol. Nem gondoltam bele hogy szüleimnek is vannak problémái, az osztálytársak azért utálnak, mert lekezelő vagyok velük. Nem ennek az esetnek kellett volna felébreszteni, mert szüleim ez után nem tudnak nyugodtan aludni az biztos, nem tudják hogy éppen mit csinálok magammal. De egy valamit megtanultam, a magány, az elkeseredés nagy Úrak, irányitják az embert, s olyan cselekedetekre késztetik ami még az ember fejében meg sem fordulna.