cetli ofc

Hát ez is csak úgy jött, egy este amikor unatkoztam .

Cetli
Na ez az péntek este van, szokásos péntek esti programom elterveztem, kimegyek a városba haveromékkal, beülünk egy kocsmába és iszunk,beszélgetünk. Na igen az ivás, csak mértékkel, akárhogyan vasárnap születésnapom van. Megfürödtem, felöltöztem, fogat mostam. Szóltam szüleimnek hogy elmegyek, majd jövök. Meg volt beszélve társaimmal hogy találkozunk az Eclipse nevű fogadóban, igaz ők picit késnek, de gondoltam addig eliszogatok magamban. Felültem a buszra, leszálltam a legközelebbi megállónál majd bementem a kocsmába. Takaros kiskocsma volt, látszott hogy nem járnak sokan oda, csak kb a törzsvendégek. Kicsi pult volt sok paddal előtte, egy kandalló az egyik sarokban, és sok csetresz amik ha mesélni tudtak volna elég nagy hangzavar lett volna a helyiségben. Kértem egy pohár bort és leültem a sarokban. Tök üres volt még az egész kocsma, egyszer csak nyilik az ajtó és belép egy öreg úr. Látszott a bácsin hogy elég módos, észrevettem hogy a tekintetét alig akarja rólam levenni. Odament a pulthoz kért ő is egy pohár bort. Majd odaült a szemben lévő padhoz, a tekintetét alig akarta levenni, rólam. Én úgy csináltam mint ha észre sem venném, de már kezdett frusztrálni a puszta tekintete. Körülbelül egy óra telhetett el, a barátaim még sehol sem voltak, de a kocsma eléggé üresnek tűnt, csak az öreg úr volt ott. Vizelnem kellett, ezért felálltam bementem a wc-be, amikor jöttem ki láttam hogy az öregúr ott ül az én helyemen. Hát nem tudtam mit akar, gondoltam be van baszva.. Odamentem, mielőtt leültem volna megkérdezte hogy probléma hogy leült? Válaszoltam hogy nem, mert már én is kezdek unatkozni. Hát egy kis ideig nem szóltunk egymáshoz, majd megtörte ő a csendet. Megkérdezte hány éves vagyok, mit tanulok, kikre várok, mit dolgoznak szüleim. Tök olyan volt mint egy rendőrségi vallatás. Én válaszolgattam, igaz a válaszadásokat nem vittem túlzásba, több okból is, egyrészt nem ismertem, másrészt nem szeretek a magánéletemről beszélni. Hát már egy ideje beszélgettünk, amikor azt mondta az öreg hogy, mindenki akkor hal meg amikor nem is számit rá magányosan. Ekkor amikor ezt kimondta áramszünet lett a kocsmában, nem láttam semmit, nagyon sötét volt. Kezdtem félni, hát mit gondol az ember egy ismeretlen helyen, aminek a neve más gondolatokat sugall? Amikor már kezdett remegni a lábam és végre megtaláltam az öngyújtom a zsebemben, akkor visszajött a villany. De az öreg úr sehol, hova lett? Csak egy cetlit találtam az asztalon valami más nyelven volt ráirva, de alá magyarul az hogy távozz ha jót akarsz. Na ez volt az a pont amikor úgy beszartam hogy rögtön távoztam. Amikor sétáltam már sötét volt, hivni akartam barátaim hogy ne jöjjenek oda, de nem vették fel a telefont. Busz már nem jött ilyenkor, a pénzem meg eltűnt, biztos az az ember lopta el. Szóval gyalogolnom kellett. Mintha valaki követne, mindig hátra nézek, de nem látok semmit, csak zajokat hallok és az érzés bennem van. Odaértem ahhoz a kis sikátorhoz amin utálok átmenni fényes nappal is, nem hogy éjjel, mert a sikátor egyik fala egy temető. Bementem, sétáltam épp a közepe felé lehettem, amikor már biztos voltam benne hogy követ valaki, de ekkor egy embert fedeztem fel előttem aki áll egy sétapálcával a kezében és hangosan nevet, felismertem az öregúr volt az. Tudtam hogy nem mindennapi ember, elakartam futni de amint hátra fordultam ott álltak 20 méterre tőlem kaszával alakok. Az öreg neki állt beszélni, megkérdezte számitok-e valamire. Mondtam hogy kezdek. Kérdezi magányos vagyok? Mondtam hogy kezdem azt hinni hogy az vagyok. Kérdeztem hogy ki ő? Azt mondta ő az igazság tevő. Na itt már tudtam hogy nem komplett az öreg, de úgy be voltam szarva hogy az életemért könyörögtem. Ekkor valami fehér zsebkendőt hozzá nyomott az arcomhoz a mögöttem lévő kaszás alakok egyike és rögtön bealudtam. Arra keltem hogy valaki szemen önt vizzel, amint felemelem a fejem azt veszem észre hogy megvagyok kötözve, és lámpák világitanak a szemembe. És az öregúr egy széken velem szemben ül. Megkérdezte megint hogy számitok-e valamire és magányos vagyok-e? Most egyszerre rávágtam hogy igen, ekkor belenyúlt a zsebébe és elővett egy kést. És ismét kinyitotta, és nekiállt vele játszani. És ismét megkérdezte hogy számitok-e valamire és hogy magányos vagyok-e? Mondtam hogy igen, ekkor intett egyet a késsel és a legjobb 3 barátomat hozták ide megkötözve, betömött szájjal. És mondta hogy erre nem számitottam biztosan, és hogy már magányos sem vagyok. Kérdeztem hogy mit akar nem válaszolt, csak fogta leragasztotta a szám, lekapcsolta a villanyokat és kiment. Olyan sötét volt hogy nem láthattam a barátaim arcán a félelmet, csak éreztem hogy félnek. Elgondolkodtam hogy miért csinálhatja ezt velünk, de nem tudtam. Amig ezek a gondolatok jártak a fejemben, kinyilt az ajtó és 2 barátom kivitték a kaszás emberek. Már csak én és egyik másik barátom voltunk ott. Eközben kint üvöltött két ember, mint ha kinozná valaki őket. Rájöttem mi volt az, a barátaim kinozták, csak úgy élvezetből, vannak ilyen szekta szerűségek, undoritó. A zaj kezd elhallgatni, megint nyilik az ajtó és kiviszik az utolsó barátom, egyedül maradtam. Csak ültem ott, és hallgattam hogyan kinozzák szét szegényt, kezdtem elgondolkodni, mit csináltam ebben az életben ami megmarad, mit éreznek majd szüleim. Nem tudtam felfogni, ekkor nyilt az ajtó és kiráncigáltak engem a kaszás emberek. Ott kint is sötét volt, gondolom sötétben kinoznak meg, leraktak és elmentek onnan. Látok egy fényt mint ha gyertya lenne, na mindjárt fájni fog gondolom magamban. Ekkor hirtelen felkapcsolódik a villany és ott áll az összes barátom épségben, még a haverjaim is, a szüleim, mindenki aki fontos. Volt aki nevetett volt aki pityergett. Eloldoztak, a ragasztót leszedték a számról, de nem jöttek ki szavak a számból. És anya, apa ott ölelgetett és mondták hogy ez a meglepi bulim, meg hogy olyan bulit akartak amire emlékszem egész életemben, meg hogy azért lett ma mert igy biztos nem számitok rá. hát köszi bazdmeg gondoltam magamban erre fogok az biztos. Kiderült hogy az öregúr és a kaszásemberek hivatásos szinészek. Megkérdezetem az öregúrtól hogy mi van ráirva a lapra amit ott hagyott, és elmondta hogy az hogy minden tréfa jó, csak rétogörögül. Hát bazdmeg ezt nevezik tréfának? Hát nem is kell részleteznem az az este nem sikeredett e legjobban számomra, igaz utána buliztunk egy jót. De egyre rájöttem hogy a tréfának két oldala van. Az egyik oldalon mindenki nevet, de a másikon bármit érezhet ami az ő félelmeit öleli magába.