original

Hát igen ez az iromány ez igaz, minden szó igaz benne. Nem azért töltöm fel hogy sajnálat kapja el az olvasót, hanem mert mindent feltöltök amit irok és hogy próbálja meg mindeki jobban kihasználni az idejét.( a helyesirás és a tagolás nagyon gyatra benne, nem tudom miért, de nem szeretném kijavitani.)

Az a fekete szalag.

Vannak az ember életében olyan dolgok, események amik örök nyomot vagy valami nyomhoz hasonlót hagynak az ember szivében vagyis legalább annak tájékán. Az első szexuális együttlét, az első csók, az első füvescigi, elsőáldozás, szüleink házassági évfordulója, testvér ballagása, vagyis amire szeret emlékezni az ember vagyis legalább tudja hogy volt és reméli hogy talán még lesz ebben az életben neki ilyenekhez hasonló. De a rossz dolgok, események is olykor a gondolatunkba merészkednek akárhogyan nem is akarjuk, nade a rossz dolgok vanúgy valami jóra emlékeztetnek. Számomra az egészség és a szeretteim és saját egészségem a legfontosabb, ölni tudnék a szeretteimért.. Emlékszem tizedikben nem ment úgy a tanulás ahogy szerettem volna, de azon nyáron megfogadtam hogy ősztől tanulni fogok, más nem csak azért hogy ne okozzak csalódást a szüleimnek, nagyszüleimnek, emlékszem még a papa mondta hogy ha kitünő leszek kapok egy ötezrest. Igen a papa, akire mindig csak úgy emlékszek mint egy hősre, aki mindig mellettem állt, amikor rossz voltam és kaptam egy-két sallert anyuéktól amit persze jogosan kaptam, támogatott a fociban, imádta a focit, és örült hogy nb 2-ben focizik az unokája. Mindig vidám volt velem, nevetgeltünk, viccelődtünk egymással, persze volt úgy hogy összekaptunk, mindenkinél van..Milyen átlagosnak tünt..de csak tünt sajnos, beteg lett a papa, rák.. Egy undoritó betegség ami fokozatosan teszi tönkre az embert. Küdött ellene, mint egy gladiátor az arénában, reméltem leküzdi, sokáig jól volt. De egyre rosszabbul volt. Volt kórházban is, de amikor már nem nagyon segitett semmi haza engedték, emlékszem nem is próbáltam vele beszélni nagyon, nem tudom miért, talán mert féltem, reméltem hogy jobban lesz..Egyik éjjel forgolodtam, félálomban lehettem hallom vki sir apunak hogy menjen mert a papa hörög, nem kap levegőt, a mama volt. Apa lement kihivták a mentőket, bevitték a kórházba.Nem mentem ki pedig hallottam, mai napig nem tudom feldolgozni felfogni hogy miért nem..Másnap mondtam anyának nincs első órám bemegyek papához, mondta hogy inkább ha jobban lesz. Jó elmentem mártiba, aztán suliba…szokásos nap körülbelül. Hát törire tanultam elötte való nap, hátha felelhetek, feleltem is tök boldog voltam mert megkaptam körülbelül az első ötösöm töriből, gondoltam én leszek otthon a király..gondoltam.Eljött az infó óra tök happy voltam, igaz Stoki tanárúr kicsit szarul magyaráz, na de én sem vagyok tökéletes és ő viszont nagyon jó ember. Mondta hogy netezhetünk( évente körülbelül 2szer van olyan óra) hát fel is léptem msnre, mondom beszélek tesómmal hogy mivan papával, nem volt gépnél, de ekkor rám irt a legjobb barátom hogy részvétem.Részvétem? Mi a picsa?Miért?Mivaaaaaaaaan? ezek játszodtak le bennem. És kérdeztem hogy mivan? Mi van a papával? Irt hogy várjak csak lehet hogy elnézte, azthitte hogy tudom..Nem tudtam, kikérdzkedtem wcre a tanártól, és kimentem az iskolából bőgve, nem érdekelt semmi, rögtön elszivtam 3 cigit, csörög a telefon, anyám volt hogy ne csináljak magammal semmit nagyon szépen kéri mert szeret, akármi is történt, mert a barátom felhivta hogy véletlenül elmondta nekem, és anyám rögtön hivott, és mondta hogy kéredszkedjek el a tanártól. Leraktam a telefont de rögtön utána csörgött a spanom volt hogy ne csináljak semmit, 1 perc és ott van. Bementem az iskolába, mindenkiben az ellenséget láttam, tudtam hogy ha valaki szól egy rossz szót is megölöm, nem megverem,megölöm.Bementem az tanterembe, mondtam a tanárúrnak hogy jöjjön ki legyenszives, ki jött látta hogy még akkor is bőgők, megsimogatta a hátam és kérdezte hogy mi a baj? mondtam hogy meghalt a nagypapám, és hogy elszeretnék kéredszkedni. Megsimogatott és mondta hogy menjek nyugodtan, láttam benne hogy együttérzett velem..nem csak mutatta..Kimentem sokan voltak és csak mentem a suli mellé ahova anya mindig járt értem amikor jött értem suli után, jött a barátom és a barátnője, őt még nem ismertem akkor, de odajött a spanom és megölelt és csak zokogtam sokan néztek de egy ember sem mert szólni, és mondta hogy sirjál csak..sirj csak..Én csak sirtam és próbáltam összerakni mondatokat, de nem ment, csak hörögtem..És ő csak szoritott.Megérkezett édesanyám, elköszöntem Pétertől(barátom) és a barátnőjétől. Odamentem a kocsihoz, anya csont –feketében volt. Beszálltam, becsuktam az ajtót, a zene nem szólt pedig mindig szólni szokott, egymásra néztünk anyával, és egymás naykába borultunk és bőgtünk..nem tudom meddig ..nem tudom ki látott.. de nagy ivbe le is szartam..Az ötöst el sem mondtam nem is akartam, utáltam magam. Sok ember kérdezni hogy miért. Miért? Hát elmondom, azért mert féltem, nem mertem lemenni az éjjel, igen ezért, nem láthattam azt, akit az egyik legjobban szerettem.Hétfőn egy fekete szalagot tűztem a táskámra, nem azért hogy én legyek a májer suliban, mert aki ezért csinálná azt megvetném, mert nem is mintha tartoznék magamnak, hanem mert jól esett, jól esett az mintha velem lenne. Azt a fekete szalagot egy évig hordtam, azért vettem le, mert nem a gyászolás a lényeg, hanem az a szeretet amit érzel az iránt aki elhunyt. Az életben meg kell válogatni mikor, mit tesz az ember, ha nem válogatja meg lehet hogy egy örök seb lesz a szive tájékán.