talán igaz is

Hát első irományom amit házidolgozatként kellett irni, azért választottam ezt, mert nem kellett utána olvasni(mint például Ady háborús költészete), aztán ez "kreativ" feladat volt, igy végeztem is vele kemény negyed óra alatt.

Ady napló(részlet)
Megébredtem, át fordultam a jobb oldalamra s mellettem egy ismeretlen nő feküdt, körbenéztem, de nem láttam semmi olyat amit fel kellett volna ismernem. S ekkor rájöttem hogy egy ismeretlen helyen fekszem, egy ismeretlen nő mellet. A szoba szépnek tűnt, az ágy szép tölgyfából volt, vörös takaróval, a fejünk fölött egy kép amely Krisztust ábrázolta, szemben egy szekrény melynek az egyik ajtaja csak lógott és nyikorgott ahogyan azt a szél fújta, mellette egy dohányzóasztal s két háromlábú, bőrboritásos szék. Elgondolkodtam mi is történt előző napon, rájöttem hogy semmi különös, ugyanúgy bementem egy csehóba és leültem a fal mellé távol a pulttól, s rendeltem magamnak bort, igen eddig emlékszem, meg arra is hogy elég sok cigarettát szivtam el megint, de ez minden nap igy történik. Aztán jött az a költő, aki mindig egy sétapálcával jár cilinderrel a fején s leült mellém. És kérdezte hogy mit iszok, s mondtam neki hogy bort, s erre ő hozatott bort pálinkával. Igen igy volt, csak hány kör volt? Emlékszem hogy elmentünk egy bordélyházba, ahol valami lánnyal beszélgettem, s érdekelték a verseim, mert megtudta hogy költő vagyok. Talán ő az a lány? Hogy is nézett ő ki? Milyen ruha volt rajta? Mintha egy piros harisnya lett volna rajta, piros cipővel és fekete ruhával. Ekkor elkezdtem ismételten körbenézni, először az én ruháimat fedeztem fel, az övét nem találom, lehet hogy rajta van? De akkor én miért vagyok anyaszült meztelen? Lehet hogy ö nem is az a lány? Lehet, előfordult néhányszor. S ekkor már mintha észrevettem volna a ruháit, de e közben a lány oly nyugodtan aludt mint egy kis bárány amelynek még anyja viseli a gondját, igen azok az ő ruhái de köze nem volt a piros szinhez a ruháinak, szürkék voltak, egyszerű szürkék. Gondolkodtam hogy felkeltsem-e, de nem akartam tőle semmi többet, de mondjuk azt sem tudom hogy mi számit többnek, mert nem tudom hogy mi volt vele tegnap ebben a vörös takarós ágyban. Elszántam magam, felkeltem az ágyból halkan, hogy még az ágy rugói sem mozduljanak meg, hogy ne keljen fel az a nő. Odamentem a ruháimhoz, felöltöztem, s még egyszer ránéztem arra a lányra és kisétáltam az ajtón. Amint kiértem az ajtón rá szerettem volna gyújtani, de csak 5 üres cigis dobozt találtam a zsebemben, s egy verset amit tegnap irhattam. Elolvastam, nem is tűnt olyan rossznak. S tovább turkáltam a zsebemben, hátha még is van nálam cigaretta, nem találtam, viszont találtam egy képet, s a hátuljára ráirva azt hogy Adél, s egy cím és egy dátum, az ma este van azaz időpont. Ki lehet ez a lány? Talán ő az a piros harisnyás? Mindenesetre szép, a neve is gyönyörű, Adél, elgondolkodtat maga a név. Gondolom a dátum egy találkát jelent, ami ma fog meg esni velem és Adéllal, nem hiszem el, nem is emlékszem az estére, de olyan furcsa kimondani a nevet hogy Adél, mintha már történt volna valami. Akkor csak nem volt semmi azzal a másik lánnyal, mondjuk lehet hogy Adél csak egy barát lett akinek tényleg csak a verseim tetszenek. Csak gondolkodtam az utcán,a mikor egyszer csak nekiállt szakadni az eső, milyen érdekes hogy az ember hogyha valami szépet lát kikapcsol a külvilág. Bementem egy közeli kávéházba amit éppen találtam és irtam egy verset Adélnak, igaz Lédának neveztem benne, mert nem tudom hogy mi lesz vele és a Léda csak egy betűjáték. Amikor elállt az eső és megittam a szokásos borom és elszivtam fél doboz cigarettát abból, amit körülbelül fél órája vettem, hazamentem és lefeküdtem egy picit pihenni. Hát érdekes álmom volt, vele beszélgettem, nem tudom miről de jó volt azt tudom. S ekkor felöltöztem s elindultam a találkára, amit remélek már hogy tényleg jól gondoltam. Annyira vártam a találkát, mint egy kis gyermek hogy kinyisson a cukorárus. Remélem olyan lesz a találka számomra, mint Párizs, számára meg mint a Bakony ahol én vagyok az Úr.

ui.: nincs hosszú i betű a billentyűzetemen, azért irok mindent rövid i-vel ; )