cimadásbannemvagyokjó.

Film is közre játszott, valós személyek nincsenek benne, csak néhány emberből, néhány dolog. A történet szokás szerint nem valós, a képzeletem szülötte:D

Haverokkal megnéztük a Futballmaffiát, igaz külön-külön, de mindenkire ugyanúgy hatott. Mindenki bunyózni akart, mindenki ultra akart lenni, ha nem is ultra de valami olyasmi bunyókat akart. Úgy gondoltuk hogy talán nem lehet szavakkal kifejezni azt, amit ott érez az ember a nagy tömegbunyó kellős közepén. A társaságban négyen voltunk, Jocó, Matyi, Jani és én (Isti). A testünkre figyeltünk, konditerembe jártunk,kosarazni meg volt aki focizni. De bunyózni is akartunk, talán mondjuk azért is, mert sok volt a cigány a városban és előszeretettel kötekedtek. Mindenki beiratkozott valami küzdősport edzésekre, hogy kemények legyünk, mint a koporsószög. Igaz, nem mindenki ugyanolyan küzdősportra járt, de a cél ugyanaz volt, állat legyél. Jó, nem mindenki ugyanolyan testi adottságokkal volt megáldva, de mindenki figyelt magára, igy magához képest lehetett valami állatszerű. Mindenki keményen csinálta az edzéseket, adtunk egymásnak tanácsokat. Igaz csak hétvégente találkoztunk, a sok edzés és tanulás miatt, de a kevés találkozás ellenére a barátság nem romlott.
Elérkezett a nyár, egy tanévet végig edzettünk. De már nem nagyon vonzott minket, hogy ultrák legyünk. Nem akartunk eljárni „idegenbe” és ott szarrá veretni a képünk. Már nem is akartunk annyira verekedni, csak akkor ha van rá okunk, ha nem tudjuk elkerülni. Az edzéseken megtanultuk és rá is jöttünk, hogy aki nem ellenfél abba ha belekötünk az a mi gyengeségünkre vall. Az edzéseket persze ugyanúgy folytattuk, már az életünk része lett. A barátság nem romlott, épphogy erősödött. Elkezdtünk versenyekre járni, igaz mindenki más küzdősportot folytatott, de a versenyek általában egy helyen volt, egy időben. Igy együtt tudtunk menni és szurkolni egymásnak, adni a löketet kivülről ami nagyon sokat jelent. Örültünk egymás sikereinek, nevettünk sérüléseinken. Jani volt a legkisebb, de ő volt az aki mindig ért el helyezést. Nagyon jó volt, olyan gyors volt mint a villám, pontosan ütött,rúgott és fejben is mindig ott volt. Az edzője is elkezdte látni benne a reményt, amit ilyenkor egy edző láthat, tudta hogy a fiú erre született. Edzője elkezdte hordani nagyobb versenyekre, persze már mi is mentünk vele, igaz csak nézni, de örültünk hogy szurkolhatunk neki. Közben mi is versenyeztünk, volt úgy magyar bajnoki tornán benne voltunk az első háromban. De Jani a magyar bajnoki versenyeket megnyerte, ebből az következett, hogy megy az európa bajnokságra kick-boksz full contactban. Igaz ide már nem mehettünk vele, de az indulás előtt egy nappal összejöttünk és sok sikert kivántunk neki és kabalát adtunk neki amit közösen vettünk, egy rózsafüzért. Nagyon örült neki és mondta hogy megpróbálja megnyerni, mondtuk neki ne próbálja, hanem csinálja meg. A verseny egyhetes volt, minden nap kaptuk az smseket, hogy hogyan sikerült az aznapi meccs. Szépen haladt a döntő felé. Amikor a 6. napon kaptuk az sms-t hogy Jani meccsét megóvta az ellenfél és ezért nem Jani jutott tovább tiszta idegek voltunk. A 3. helyért megy holnap, egy ukrán ellen, reméljük nyerni fog. Másnap este hárman együtt ültünk egy kocsmában és vártuk az smst, meg is jött az sms, Jani 3. lett amikor ezt olvasta Jocó úgy orditottunk, mint akik nem normálisak, nagyon örültünk a sikerének. Amikor hazaért, persze lehetett rajta látni hogy ő is kapott egy-kettő nagyobb „taslit”, mindhármunkban ugyanazt hozott, egy sálat amit magának is vett. Olyan sálat amilyet az ultrák hordanak, olaszul volt rá irva az, hogy „Avanti, Avanti” , ami azt jelenti hogy előre,előre. Nagyon örültünk neki. Persze az iskolájában hamar hire ment, hogy európai harmadik helyezett, ebből három dolog következett, a csajok buktak rá, volt aki félt tőle és végül aki erősebbnek hitte magát az elakarta verni.
Amikor ugye visszajött Jani, elég furcsa kezdett lenni. Kezdtük azt hinni hogy szégyell minket, egyik péntek este amikor együtt voltunk rá is kérdeztünk. De szerencsére nem az volt a baja, hanem szerelmes volt és a csaj most szakitott a barátjával, ő meg tökre rá van feszülve, és még azt is mondta hogy tudja hogy a csaj ma este hol lesz. Mondtuk oké, hát akkor oda megyünk ő beszél a csajjal mi meg addig elleszünk. Nagyon örült ennek. Hát el is mentünk a helyre, ugye Jani beszélgetett a lánnyal, akin lehetett látni hogy az előző kapcsolata nem ért éppen fényesen véget. Jocó és Matyi eléggé néztek két lányt, végül odajöttek,de szerencsére hárman, hát mi is hárman voltunk. Elég sokat beszélgettünk, aztán kérdezték hogy nem megyünk-e el velük az egyik csajhoz, mert nincs otthon náluk senki. Hát nem kellett kétszer kérdezni, álló fasznak nincs lelkiismerete. Mondtuk Janinak hogy mi elmegyünk a lányokkal, amikor végez a lánnyal jöjjön oda, megmondtuk neki a cimet. Mondta oké. Hát mi elmentünk. Elég jó kis este volt, aznap délután még fiúk voltunk, de másnap reggelre már férfiak lettünk. Jani nem jött oda a házhoz, reméltük ő vele is ugyanez történt. Hivtuk a telóján, melyet anyukája vett fel és mondta, hogy tegnap valaki nagyon megverte a Janit és most kórházban van, nem volt kellemes hallani egy szülő szájából, úgy sirt alig értettem minden második szavát. Elmondtam többieknek, mindenki full ideg volt, tudtuk 1v1be senki sem tudta volt megverni, mindeki tisztára ideg volt. Bementünk a kórházba, elég szomorú volt igy látni barátunk. Elmondta mi is történt, kiderült az a lány akivel egész este volt, neki a volt barátja egy cigány volt és csak néhány napja szakitottak, a pujarohercegnek nem tetszett hogy Jani a volt csajára hajt. És amikor jött Jani a házhoz ahol voltunk, akkor megvárták egy helyen és nagyon megverték hárman, szerencsére kés nem volt a mocskos cigányoknál, igaz Jani egyet sem ütött meg, lehet hogy csak félt amit mondjuk nem hiszek, neki a verekedés sport, amit a ringben kell lejátszani. Eközben míg ezt elmondta a sál volt a kezében amit nekünk is vett és törölgette vele a szemét, a sár véres volt, az ő vére. Láttuk eléggé maga alatt volt, tudtuk visszakell valahogyan adni a cigányoknak, mert ha nem lesz vissza adva akkor rászálnak Jani barátunkra. Mentünk a kórházból és megvitattuk ezeket, megbeszéltük este találkozunk a szokásos helyen 8kor, addigra mindenki kigondolja mi is legyen. Úgy is lett. Jocó amikor odajött azt mondta: - Tudjátok mire gondoltam?- és fogta és a szája elé kötötte a sálat és felhúzta a csuklyáját a fejére. Tudtuk mindketten mire gondol, a filmre gondolt, a célra amit először szerettünk volna mint ultrák. Bunyózni, de más drukkerekkel, hanem a cigókkal. Megtorolni azt, amit Janival tettek, igaz este úgy hogy sosem tudják meg hogy mi voltunk, mert a cigányokkal nem lehet kezdeni, de megadni nekik. Beszéltünk a lánnyal aki aznap este Janival volt, nagyon maga alatt volt ő is, hogy biztos miatta kapta a barátunk, de megnyugtattuk hogy biztos nem., kideritettük hogy a gyerek hova jár esténként, kikkel/hányan szoktak járni.
Eljött a szombat, egész este azon a helyen voltunk ahol ő is, eljött az idő amikor mi kimentünk és mint a a nem is tudom mik a sötétben vártuk hogy jöjjenek ki. Már csak ők lehettek bent, lassan záróra. Na végre, kijöttek, hárman voltak. Egy sziklaomlás, egy kicsi tömzsi, és a pujaro aki átlagos volt. Tudtuk Jocónak kell a sziklaomlás, mert ő is az volt, Matyié a tömzsi és enyém a pujaro. Felénk jöttek, elterveztük, hogy kimegyek kérek tőlük tüzet, de persze csuklyával a fejemen, a cigók kihasználják amikor egy ember áll velük szembe a sötétbe, főleg ha hárman vannak. Tuti hogy leakarnak húzni, s ekkor Jocó és Matyi előugranak , azért náluk van kedvenc „vasrúdjuk”, hátha a cigóknál van kés. Hát igy is lett ahogyan azt elterveztük, kimentem és láss csodát rögtön leakartuk húzni. Nagyon elvertük őket, a tömzsinél volt kés, amit Matyi a vasrúdjával úgy kibaszta a kezéből, hogy rögtön eltörött neki. Jól esett, nem az hogy szétbasztuk 3 ember pofáját, hanem az amit a barátunkért tettünk.
Eltelt egy hónap Jani szépen gyógyult, a lánnyal összejött. Még 3 hónapig nem sportolhat, tudtuk ha utána megint nekiáll, még nagyobb állat lesz és nem csak a ringet tekinti harctérnek. A lánnyal összejött, már ő is férfi. Olyan két hónap múlva amikor elmentünk egy este megint a szokásos négyes, akkor ott voltak a pujaroék is, akik gondolhatták hogy mi voltunk vagy nem tudom, de Janit nem akarták már bántani. Kérdezte tőlünk, vajon miért nem akarták bántani, mondtuk neki elbeszélgettünk vele, de ekkor Jocó azt mondta neki- Figyelj!- a sálat a feje elé kötötte, s a csuklyát a fejére húzta. Ekkor Jani megkérdezte hogy, kedvenc vasrúd?Rögtön tudta hogy mit csináltunk a pujaroékkal. Mondtuk igen,a kedvenc vasrúd. Akkor könnybe lábadt a szeme és csak annyit mondott ,köszönöm barátaim.