ÉNsemtudokcimetadni

Nincs semmi olyan "jó" témám, azért próbálok valami életszerűt irni.


Gyönyörű nyári este volt. A szél nem fújt, a csillagok láthatóak voltak. Csend volt. Olyannyira, mint egy faluban 11 óra táján csend lehet. Igen, egy faluban vagyunk, ahol ismer mindenki mindenkit, ahol mindenki rokona mindenkinek és igen, mindenki köszön mindenkinek. Két fiatal fekszik a fűben és beszélgetnek. Az egyik fiú a másik lány, 14 év körüliek lehetnek. Lehet látni, hogy több van köztük, mint barátság. A lány a fiú mellkasán fekszik, s fogják egymás kezét.
- Olyan furcsa, hogy veled fekszek itt. Nem igy képzeltem el ezt a nyaramat. De nagyon örülök, hogy igy alakult. Igaz, amikor láttalak először, akkor nem gondoltam hogy valaha együtt leszünk. És képzeld ennek is örülök. – S ekkor feljebb csúszott, úgy hogy fejük egymás mellett volt, és megcsókolta a fiút.
- Hát képzeld, – mondta a fiú a csók után – én sem igy képzeltem ezt a nyarat. De szerencsére nekem csak jó dolgok történtek velem. – s rá mosolyodott a lányra, miközben ő könnyezett. – Mi baj? Valami rosszat mondtam?
- Nem, csak tudod eszembe jutott, hogy anyámnak nem kellek, és csak azért költöztem apámhoz. Nem másért, csak ezért.
- Adél, legalább ne mond ezt. Tudod jól, hogy kellesz neki. Tudod te is, hogy miért költöztél ide.
- Igen, tudom. De szerinted nem mentem volna el dolgozni? Miért nem mondta, hogy nincs pénz? Hogy egyedül nem tudja megkeresni a rám valót?
- Ez nem igy működik te is tudod. Tudod jól, hogy imád téged. Mindent megtenne érted. Ne legyél már ilyen önző fasz, már bocsi. De ez nem te vagy, ez csak düh, amit igazán elengedhetnél már. Kétállásban dolgozik, ezt például te mondtam. Azt szeretné hogy jó legyen neked, bocsi nem is azt hogy jó legyen, hanem azt hogy a legjobb. – itt komolyan beszélt, olykor feljebb majd lejjebb vitte a hangerőt.
- Tudom Zek, ,mindent tudok rendesen. De én csak… ááá.. úgyis tudod. Nincs nálad véletlenül egy cigi?
- Még te mondtam hogy szokjak le, már két hete nem cigizek.
- Igaz. De most ne gondoljunk erre ami velem történt, inkább élvezzük ki ezt a pillanatot. Mert, ha együtt vagyunk, akkor más embernek érzem magam.