kértedkapod2

A hétvégén (holnapután) lesz a diákbál. Az olyan a gimis számára, mint az aratás a parasztoknak. Fontos és létszükség. Fontos hogy láss jó csajokat puccba baszva és létszükség, mert nem iszol annyit amennyit érdemelsz. Vagyis igy fogja fel néhány diák. Közben a bált nagyivből leszarják. Az a fontos ilyenkor néhány egyed számára, hogy igyon kellő mennyiséget akár több alkoholos italból és keverjen valami ellenkező nemű egyénnel. A lányokról nem tudok nyilatkozni, mert nem lány vagyok legjobb tudomáson szerint, vagyis eddig nem menstruáltam, akárhogyan is szerettem volna néhányszor, hogy ne kelljen testnevelés órán részt vennem. Ilyenkor szokott úgymond menetrend lenni, amit próbál mindenki követni , csak a sok tudatmodositó ital nem teszi lehetővé annak minden pontjában leirtak követését. Ezért olykor az egyének undoritó, gyermeteg, nagyképű vagy akár átlagos kisugárzásra is tehetnek szert. Azon elmélkedek igy a szobámban a gép előtt ülve, hogy én melyik többséghez fogok tartozni. De konkrétan nem is érdekel, mert a végére a „csoportok” úgy fognak keveredni a sok szeszesital miatt hogy emlékezni nem fognak rá, hogy ki mit,hol,hogyan.. Amig gondolkodok, megjöttem munkából szüleim. Lementem a lépcsőn, hogy köszönjek nekik. Kedveskedtem picit, mert kellene valami új ruha a bálra. Megkérdezik mi történt iskolába. Én felelek rá, igaz semmi sem történt, de azért mondok valamit. Aztán amikor úgy gondolom elég volt az udvariasságból folyó beszélgetésből ( azért udvariasságból folyó beszélgetés, mert megvan a konkrét célom, csak elővezetem, nem vághatok rögtön a „lecsó közepébe”)
- Anya, vehetnék egy-két ruhát, meg egy cipőt holnap délután? Tudod, holnapután este lesz a bál. – a hangszinemen nem változtattam, igy ha kinai áltt volna mellettünk, aki nem ismeri a magyar nyelvet, fel sem tűnt volna neki hogy témát váltottam.
- Persze kisfiam. – mondta, ő is ugyanúgy, ugyanolyan beszédtempóval. Meg is lepődtem, hiszem most adott két héttel ezelőtt 50 ezer Ft-ot, hogy vegyek magamnak ruhákat.
Köszi. Akkor holnap suli után megyek. – nagyon örültem, ezért itt már picit másképp hagyták el ezek a szavak a torkom, a szám.
Ha van rá pénzed, akkor akár ma is mehetsz. – folytatta. Még mindig csak ugyanazon beszédtempót, hangszint használva.
Na itt mondtam valami nem éppen szalonképeset, amit ilyenkor egy szülőnek lehet mondani. És vissza jöttem a szobámba. Nem az dühitett, hogy nem vehetek ruhát, hanem az, hogy egy jó poént ellőt, amiben én voltam a szenvedő alany. Na jó azért az is bántott, hogy nem adott pénzt, na mondjuk csak az bántott. Végül egész este nem beszéltünk, még abból a poénból kifolyólag, igaz csak én voltam távolságtartó vagy buta, nem tudom melyik lehettem. Végül eljött az alvás ideje, aztán meg a kelés ideje. Telefonra keltem, mert nem volt aznap első órám, igy aludhattam 8-ig. Felkeltem, elkészültem. Aztán megláttam a levelet amit anya irt ( nálunk szokás, hogy ha reggel nem találkozunk,akkor irunk levelet az aznapi teendőkről), amiben azt irta, hogy este amikor hazaér, akkor utána megyünk veszünk nekem ruhát a bálra. Na itt ha a boldogságot reggel lehetne centibe mérni, akkor nekem nem lett volna elég egy nagy tanári favonalzó, mert úgy örültem.
Na hát a bál ahogy jött, úgy el is telt. Az előre elgondolt események, nem néhány emberre volt igaz, hanem néhány emberre nem. A ruhám megkaptam, amit szépen le is öntöttem, úgy hogy nem jött ki belőle. A cipőm nem találtam amikor felkeltem reggel, és kiderült hogy itthon a kukába raktam bele ( még szerencse, hogy megnézte hogy tele van-e). Ha jól emlékszem kavartam is valakivel, remélem ellenkező nemű volt, ha nem leszarom. Amire nem emlékszem, az nem történt meg. Igaz dugni nem dugtam, mert arra emlékeznék, de a seggem fáj, hát remélem csak az üléstől. A „menetrendet” követtem amig tudtam. Tudatmodositószerek hatottak az elmémre, amit érzek a mai napon, mert hogy az én szép fejem úgy fáj, hogy majdnem beszarok.
Karinthy azt irja hogy: „Úriember nem tud kínaiul..." én úriember vagyok, mert nem tudok. De ilyenkor szerintem kinaiul beszélhetek, mert nem értem másnap, hogy előtte való este mit mondtam.