párbeszéd,testbeszéd,gondolat

- Lány: Ne félj, attól hogy még nem csináltad, az nem azt jelenti hogy nem csinálod jól.
- Fiú: Tudom, de izgulok. Mégis először csinálom. Sok mindenki igaz ilyenkor nem pánikolna, de én mégis. Lehet csak azért, mert más ember már csinálta legalább egyszer ennyi idős korában. De én nem. Talán az is közrejátszott, hogy a szüleim meghaltak.
- Lány: De én segitek neked. Szüleid is tudják, hogy ez természetes. Gyerünk, ne félj.
- Fiú: Oké, hát lássuk. 1:


- Lány: Vigyorog, próbál ész érveket mondani. Olyan élményről beszél, amiben neki már volt része.
- Fiú: Bólogat, kezeit tördeli, látszik rajta, hogy izgul. Gondolkodásba esik, miért nem csinálhatta. Picit elszomorodik, mert a gondolkodás régi sebeket is feltép.
- Lány: Vigyorog, megfogja a fiú kezét. Majd komolyabb arcod vág. Csóválja a fejét, hogy csökkentse a fiú „félelmét”
- Fiú: Lány szemébe néz, sóhajt egy nagyot. Majd elkezdi.

1: Majd Harry felszállt a seprűjére. Amit Hermione tartott egy ideig.
- Lány: Merlin szakállára Harry, mintha fogó lennél úgy ülsz azon a seprűn.