Spagettiwestern
Sergio Leone az egyik legismertebb olasz filmrendező a világon. A spagettiwesternek az ő nevéhez fűződnek, melyek mára már szimbólummá váltak. Ilyenek az Egy maréknyi dollárért, Pár dollárral többért, A Jó, a Rossz és a Csúf és a Volt egyszer egy Vadnyugat, melyek a leghíresebb western filmek is egyben. Ezeket a filmeket megemlítve, Leone neve szint elválaszthatatlanul egybeforrt Ennio Morricone nevével, aki a betétdalokat írta a filmekhez. Sergio Leone a spagettiwestern atyja, ő alkotta meg az olasz western sablonját. Filmjeinek légköre gyakorlatilag minden olasz westernben fellelhető. A bosszú, a véres csetepaték, a pénzszerzés, a főhős megalázása alapvető motívuma filmjeinek. Sergio Leone nem akarta utánozni az amerikai western filmeket, ahol két különböző jellem tűnik fel, a „tiszta” jó és a romlott rossz. Leone filmjeiben ezzel szemben a piszkos hősök a pozitív figurák, akik kétszínűek és olykor nem lehet eldönteni, hogy melyik oldalon állnak. Ezzel tükrözve az igazi vadnyugatot, ahol a hősök közönséges bűnözők voltak. Igyekezett visszaadni a csúf valóságot, de részben merített hazája krimijeiből is. A tájak melyek elénk tárulnak kopárak, ahol az ököljog a törvény, a légkör nyomasztó és bizonytalan.
A Jó, a Rossz és a Csúfban a három főszereplő élete egybefonódik egy azon dolog miatt. A Csúf tudja, hogy hol van az arany, a Jó tudja, hogy ki mellé temették, a Rossz pedig tudja, hogy kiktől kell érdeklődni e két kérdéssel kapcsolatban. Az arany miatt válik mindhárom szereplő úti céljává a búsdombi temető, ahol végül mindenki megkapja a magáét. Persze, amíg a temetőhöz érnek találkoznak az amerikai polgárháború szörnyűségeivel, és ott tesznek egymásnak keresztbe, ahol csak tudnak. Méltó, epikus lezárása a dollár trilógiának ez az alkotás(Egy maréknyi dollárért; Pár dollárral többért; A Jó, a Rossz és a Csúf)
A Volt egyszer egy Vadnyugatban egy özvegy, az ex-prosti(Jill) új életet akar kezdeni egy új városban. De férjét és családját kegyetlenül lemészárolja Frank, aki a „vasútmaffia” megbízásából tevékenykedő bérgyilkos. Ekkor idegen érkezik a városba(Harmonika), aki amikor beszélni kellene harmonikázik, és amikor csendbe kellene lennie akkor beszél, de a pisztolyát sem fél használni. Neki is lezáratlan ügye van Frankkel, megölte a bátyját. A harmonikás és az özvegy összefognak Frank ellen. A történetben még jelen van Cheyenne, a megszökött bandavezér, akiről senki sem tudja, hogy melyik oldalon áll.
Mindkét filmben jelen van a jó és a rossz is. A főszereplők próbálják megvalósítani terveik, s a film végén mindenki megkapja a magáét. Az ital, a kocsma, a dohány fontos szerepet játszik, mutatva az életstílust, amit az adott szereplő képvisel. A törvény szerepe az adott korban jelen van, s hogyan játsszák ki azt az emberek. A főszereplők kinézete az igénytelenséget sugallják, ezzel mutatva, hogy csak egy dolog érdekli őket az életükben igazán. A sok hosszú párbaj és a sok tőmondatokból álló dialógusok sora jellemzi ezeket a filmeket. A főhősösnek fejenként öt arckifejezése éppen elegendő ahhoz, hogy mutassák a kor emberének a gondolkodását.
A címével ellentétben ez a Vadnyugat, nem csak „volt egyszer”, hanem lesz is. Míg A Jó, a Rossz és a Csúf az emberi gondolkodást, cselekedeteket szemlélteti. Mit jelképezhetnek nekünk ezek a filmek, amikor már több évtizede írták őket? Az emberi gondolkodást, a jó létét, s azt, hogy igazán csak magában bízhat az ember. Igaz ez néhány ember illúziót szétrombolja, de ha csak magában bízik az ember, úgy nem csalódhat másban. Az emberek jelleme, az egyszerűséget vázolja, ezzel arra utalva, hogy bárki lehet „jó” s „rossz” is. A terek ahol megfordulnak a szereplők az akkori kor általános helyszínei voltak, ha születne most egy új műfaj, akkor a mi mindennapjaink szinterei lennének a mérvadó helyszínek benne. A legjelentősebb mondanivalója az lehet, hogy mindenkiben megbúvik a jó és a rossz is, ezért senkit sem szabad leírni, mindenki követ el hibákat, s mindenkit a pénz, az érvényesülési vágy hajt. Nem utolsó sorban a bosszú, a véres bosszú, mert mindenkit érnek vádak, megalázások, igaz ez nem azt sugallja, hogy nekünk is ezt kellene tennünk, arra utal, hogy egyszer mindenki megkapja ami jár neki. A filmek vége általában elgondolkodtat, az utolsó jelenetek valami olyasmit mutatnak be, ami nem megszokott, katarzissal zárul az utolsó jelenetek egyike. A főhős ami után „elvégezte” dolgát, elhagyja az adott tájat, s sohasem tér vissza. Ők mások, mint az átlag ember, gondolkodásuk, cselekedeteik mind azt mutatják, hogy ők az adott kor jó fiúi, akikben épp annyira ott van a rossz, mint maga a jó.
Sergio Leone igaz, hogy durván ábrázolja a Vadnyugatot, de ne feledjük, nem a törvény volt akkoriban az úr, a mű felépítése egyszerűen fantasztikus (Quentin Tarantino „minden idők legjobban megrendezett filmjének” nevezte a Volt egyszer egy Vadnyugatot).
Vajon csak kétféle ember létezik, a jó és a rossz? Tehetnénk fel a kérdést, a filmek megnézése után. Nem tudom, de egy biztos nem minden azon múlik, hogy valaki jó vagy valaki rossz. Sok szempont lehet csoportosítani az embereket. A Jó is csoportosítja az embereket, igaz nem is ő maga, hanem a kor. „Kétféle ember létezik a világon, barátom: vannak, akiknek meg van töltve a fegyverük, és vannak, akik ásnak. Te ásol.”
A Jó, a Rossz és a Csúfban a három főszereplő élete egybefonódik egy azon dolog miatt. A Csúf tudja, hogy hol van az arany, a Jó tudja, hogy ki mellé temették, a Rossz pedig tudja, hogy kiktől kell érdeklődni e két kérdéssel kapcsolatban. Az arany miatt válik mindhárom szereplő úti céljává a búsdombi temető, ahol végül mindenki megkapja a magáét. Persze, amíg a temetőhöz érnek találkoznak az amerikai polgárháború szörnyűségeivel, és ott tesznek egymásnak keresztbe, ahol csak tudnak. Méltó, epikus lezárása a dollár trilógiának ez az alkotás(Egy maréknyi dollárért; Pár dollárral többért; A Jó, a Rossz és a Csúf)
A Volt egyszer egy Vadnyugatban egy özvegy, az ex-prosti(Jill) új életet akar kezdeni egy új városban. De férjét és családját kegyetlenül lemészárolja Frank, aki a „vasútmaffia” megbízásából tevékenykedő bérgyilkos. Ekkor idegen érkezik a városba(Harmonika), aki amikor beszélni kellene harmonikázik, és amikor csendbe kellene lennie akkor beszél, de a pisztolyát sem fél használni. Neki is lezáratlan ügye van Frankkel, megölte a bátyját. A harmonikás és az özvegy összefognak Frank ellen. A történetben még jelen van Cheyenne, a megszökött bandavezér, akiről senki sem tudja, hogy melyik oldalon áll.
Mindkét filmben jelen van a jó és a rossz is. A főszereplők próbálják megvalósítani terveik, s a film végén mindenki megkapja a magáét. Az ital, a kocsma, a dohány fontos szerepet játszik, mutatva az életstílust, amit az adott szereplő képvisel. A törvény szerepe az adott korban jelen van, s hogyan játsszák ki azt az emberek. A főszereplők kinézete az igénytelenséget sugallják, ezzel mutatva, hogy csak egy dolog érdekli őket az életükben igazán. A sok hosszú párbaj és a sok tőmondatokból álló dialógusok sora jellemzi ezeket a filmeket. A főhősösnek fejenként öt arckifejezése éppen elegendő ahhoz, hogy mutassák a kor emberének a gondolkodását.
A címével ellentétben ez a Vadnyugat, nem csak „volt egyszer”, hanem lesz is. Míg A Jó, a Rossz és a Csúf az emberi gondolkodást, cselekedeteket szemlélteti. Mit jelképezhetnek nekünk ezek a filmek, amikor már több évtizede írták őket? Az emberi gondolkodást, a jó létét, s azt, hogy igazán csak magában bízhat az ember. Igaz ez néhány ember illúziót szétrombolja, de ha csak magában bízik az ember, úgy nem csalódhat másban. Az emberek jelleme, az egyszerűséget vázolja, ezzel arra utalva, hogy bárki lehet „jó” s „rossz” is. A terek ahol megfordulnak a szereplők az akkori kor általános helyszínei voltak, ha születne most egy új műfaj, akkor a mi mindennapjaink szinterei lennének a mérvadó helyszínek benne. A legjelentősebb mondanivalója az lehet, hogy mindenkiben megbúvik a jó és a rossz is, ezért senkit sem szabad leírni, mindenki követ el hibákat, s mindenkit a pénz, az érvényesülési vágy hajt. Nem utolsó sorban a bosszú, a véres bosszú, mert mindenkit érnek vádak, megalázások, igaz ez nem azt sugallja, hogy nekünk is ezt kellene tennünk, arra utal, hogy egyszer mindenki megkapja ami jár neki. A filmek vége általában elgondolkodtat, az utolsó jelenetek valami olyasmit mutatnak be, ami nem megszokott, katarzissal zárul az utolsó jelenetek egyike. A főhős ami után „elvégezte” dolgát, elhagyja az adott tájat, s sohasem tér vissza. Ők mások, mint az átlag ember, gondolkodásuk, cselekedeteik mind azt mutatják, hogy ők az adott kor jó fiúi, akikben épp annyira ott van a rossz, mint maga a jó.
Sergio Leone igaz, hogy durván ábrázolja a Vadnyugatot, de ne feledjük, nem a törvény volt akkoriban az úr, a mű felépítése egyszerűen fantasztikus (Quentin Tarantino „minden idők legjobban megrendezett filmjének” nevezte a Volt egyszer egy Vadnyugatot).
Vajon csak kétféle ember létezik, a jó és a rossz? Tehetnénk fel a kérdést, a filmek megnézése után. Nem tudom, de egy biztos nem minden azon múlik, hogy valaki jó vagy valaki rossz. Sok szempont lehet csoportosítani az embereket. A Jó is csoportosítja az embereket, igaz nem is ő maga, hanem a kor. „Kétféle ember létezik a világon, barátom: vannak, akiknek meg van töltve a fegyverük, és vannak, akik ásnak. Te ásol.”
(Forrás: www.wikipedia.hu ; www.mozi.net ; http://www.sg.hu/forum.php www.mozi-dvd-centrum.hu ; www.filmkritika.freeblog.hu ; www.kritikustomeg.org )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése