2010. szeptember 16., csütörtök

Álmaink vágya az ajtóban állva?

Láthatatlan emberi érzések,
melyek álmainkban erőre kapva,
feledtetik velünk e kort.

Átélt események, melyek,
már csak egy szellemi élet,
amik engem is széttépnek.

Vágyaink, álmaink, élményeink,
az ajtó előtt várva, kopogva, de
nem várva, csak futnak egy várba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése