Veréb
Őszi délután a köre lépve,
megrezdül szívem, s annak,
a gyáva emlékképe is.
Őszi éjjel az ágyban fekve,
kísért egykori álmom,
s annak fejleménye is.
Őszi reggel a kertbe lépve,
az elmúlás fogad engem,
melynek, fejet hajtok én.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése