paradoxalterego

Táncolj csak, táncolj

Egy Fa, melynek fénye, régen egy világot,
s mára már csak egy értelmetlen, furcsa,
elkorcsosult álmot jelent. Lilafényű-fa,
Te átok, miért nem fűztél Engem máshoz?
Miért gyötörtél magányomban, s már-már
társaságban? A halál felé űztél, s mentem.

Lilafényű-fa, Te drága, szemedben én azt
látom, miért lehetnél bárkinek a múzsája.
Irigylem azt, ki majd Veled lehet, irigylem
azt, ki Veled volt, irigylem a Te léted, mert
anno nem lettél enyém, szívem egy seb lett.
Egyszerűen csak annyit, jó szerencsét Neked.

Szerettelek, bevallom, így igaz, de szívem,
megfáradt, s illúziót egy dobozva zárta, s
a Fához vágta, vágya nem eufórikus mára.
Voltál Fa, Pillangó, minden mi szép lehet,
de ami voltál, még mindig vagy, igaz Te,
számomra már csak egy egyszerű nő vagy.