paradoxalterego

Szép üzenet

Áfonya a számban,
erőteljesen lépked,
Ismételten agyamban,
festve van a Te képed.

Szívemen heg lett,
lelkem már üres lett,
A révész már int rég,
de én elmentem rég.

Sáros gondolatok itt,
elűzlek titeket mind,
Lila remények; esztelen,
meghalok Én hirtelen.

Én fogtam a kezeidet,
követtem a tekinteted,
csak halltam a tervedet,
láttam én az érzésed.

Szól a zene a kápolnában,
Istenem, de vártalak,
Repül a föld a lyukba,
Istenem, én voltam ostoba.