paradoxalterego

Fekáliás dobozok

Egy mocskos alkoholista vagyok,
akit whiskyre csábítanak a sarkok,
s ezek a sorok is tisztára szarok.

Ártalmatlan gyerek is lehetnék,
ki csak tanul napszámba, de
én csak iszok, s csak iszok, iszok.

Szánalmas sorokat csak írok,
s közben Én egyedül is sírok,
igaz, most csakis Rólad írok.

Rólad, ki egy csoda, itt nálunk,
egy Pillangó, kinek szárnya csak
kék, s lila; a csodálatos csoda.

Írhatnék Rólad Én rímes sorokat,
de csak egy képet festek Rólad,
melynek címet az utókor fia ad.

Egy szó talán elég lenne, ehelyett,
de varázsolok a szavakkal kecsesen,
de a végsőkig fent hagyom a leplem.

Egy ocsmány, mocskos gyilkos vagyok,
akit ölni buzdítanak ezek a sorok,
hisz ezek a sorok skizofrén dallamok.

Mindig ketten vagyok, s csak sírok,
mert szívem csak eszméletlen inog,
s poshadt áfonyával is vigyorgok.

Csupán egy Fa járt eszembe mindig,
a Lilafa, melynek fénye, már csak
csak remélem egy rémnek a képe.

Egy szerencsétlen halandó vagyok,
kit álmodni hívnak ezek a sorok,
s játszani küldenek a sarokba a pókok.

Egy érzés kísért, mint fény a vakot,
s kitörni, tudom, sohasem tudok?
De egyet tudok, Jó ember vagyok.