paradoxalterego

Évfordulóra

(1)

Huszonnégy éve megesett,
nyolcadika megint itt lett,
szer-
elem.

Május huszonkettedikén,
felcsillant a tavaszi fény,
kis-
gyermek.

Négy év múlva megszületett,
hát mögött megszeretett,
szen-
vedés.

(2)

Apám, lehettél volna más,
nem csak egy kétkezű munkás,

Anyám, lehettél volna más,
nem A lehúzott árva lány,

Éva, ha nem lettünk volna,
akkor jobb dolguk lenne ma,

feláldoz.

(3)

Őszi virág nyílni készül,
de tavaszt várja legbelül,
jön
a tél.

Szürke macska nyávogni kezd,
pedig már régóta megtelt,
még
mindig.

Itt a tavasz száll a madár,
visszajő, ha nevetni fáj,
ez
a nyár?

(4)

Ünnepelj ma, hisz ez a tiéd,
nevess, sírj, mert ez is emlék.

Ráncaitok azt mondják most,
ne féltsetek még minket ott.

Járjatok soká a Napon,
hisz Ti a szüleink vagytok.

Otthon leszünk
MINDIG.