paradoxalterego

Barátok voltunk?

Utállak, mint vak a színeket,
mint a fekete a fehéret,
mint az egyház az eretneket,
de mégis, élni nem tudok nélküled.
Létem tiéddel egybeforr, s ez olyan,
mint egy szó kimondatlanul.

Szeretlek, mint festő a színeket,
mint a fekete a fehéret,
mint egyház a hívőket,
de mégis, élni nem tudok veled.
Életem tiéddel nem lehet, mert
azt az örökkévalóság koronázná meg.

Mint vak a festőt,
Mint fekete a fehéret,
Mint eretnek a hívőket,

Úgy szeretlek én,
Úgy színezlek én,
Úgy utállak én.