paradoxalterego

Bátraké a szerencse.
Nem hiszek abban, hogy vannak reménytelen helyzetek.
Mindig van kiút.
Ma, ma van, tegnap az tegnap volt, és holnap, az holnap lesz, egy újabb nap a bizonyításra.
Egy újabb nap, hogy azzá válhassak, aki mindig is akartam, hogy azt csináljam, amiről csak álmodni mertem.
Álmodni, mert mindenki álmodik, ha már azok sincsenek, akkor feladtuk.
De van egy pont, ahol az álomnak valósággá kell válni. Ha ez a pillanat sosem jön el, akkor tévúton járunk.
A mának kell élni, megragadni a pillanatot, letépni a nap virágát.
És tudjátok miért?
Mert így nem tervezünk előre, azaz nem fogunk csalódni senkiben és semmiben.
Most sokakban megfogalmazódik az, hogy nem leszünk mindig fiatalok, egészségesek, és nem lesznek ott a szüleink mellettünk, hogy ellássanak bennünket. Ez teljesen igaz.
De nem kell mindig mindent megszerezni, nem kell tökéletesnek lenni. Egyszerűen csak élni kell a világban, és higgyétek el, ha ti is úgy akarjátok, jönni fog, aminek jönnie kell.
A mai emberek a világban csak a rosszat látják, és csak várnak a csodára, s ha az véletlenül bekövetkezik, akkor azt mondják, milyen szerencsések.
Pedig az életünk mindig felkínál nekünk két utat, s mi, csakis mi döntjük el, hogy melyiket választjuk.
Csak gondoljuk bele, mi lett volna, ha Amstrong eljut a Holdig, de soha nem száll ki az űrhajóból?