Levegőt!
Napok jöttek, s évek mentek,
de te belőlem ki nem pusztultál,
Most már tudom, engem csakis
kihasználtál, s magaddal foglalkoztál.
Egy báb voltam neked, kivel játszottál,
de csak játékként akartál, kit meguntál.
Arcképed láttán elkap a szomorúság,
hangod hallatán elkap a fájdalom,
s kölnid illatát érezve maga a halál.
Azt mondom: elmúlt érzelem,
ó, ne hidd, hogy ez mind igaz,
mert tudom, örökre szívem része vagy.
Kárhozat lettél már egy ideje,
ami fájdalmas, de élni lehet vele.
Mert bennem élsz te, s tetteimben,
de ne feledd, halandó vagyok én is!
Napok mennek, s évek jönnek,
kérlek téged, hagyj el most már,
élni szeretnék, de nélküled.
Végül, csak egyet üzenek neked:
Carpe diem! – így csak boldog lehetsz!
de te belőlem ki nem pusztultál,
Most már tudom, engem csakis
kihasználtál, s magaddal foglalkoztál.
Egy báb voltam neked, kivel játszottál,
de csak játékként akartál, kit meguntál.
Arcképed láttán elkap a szomorúság,
hangod hallatán elkap a fájdalom,
s kölnid illatát érezve maga a halál.
Azt mondom: elmúlt érzelem,
ó, ne hidd, hogy ez mind igaz,
mert tudom, örökre szívem része vagy.
Kárhozat lettél már egy ideje,
ami fájdalmas, de élni lehet vele.
Mert bennem élsz te, s tetteimben,
de ne feledd, halandó vagyok én is!
Napok mennek, s évek jönnek,
kérlek téged, hagyj el most már,
élni szeretnék, de nélküled.
Végül, csak egyet üzenek neked:
Carpe diem! – így csak boldog lehetsz!
technikailag javultál, giccsességben nem
VálaszTörlésnekem túl nyálas
de a rendszere tetszik
majd egyszer a kettőt lehet összehozod, de szerintem az én ízlésemnek sose fogsz megfelelni Ádim (persze kivételek eddig is voltak, ezután is lesznek)
de ez nem baj