paradoxalterego

Amit a legjobban szeretek csinálni

Gandhi mondta egyszer, akármit csinálsz, életedben lényegtelenné válik, de nagyon fontos, hogy megtedd. – És, ha azt az akármit, akár többször is megteszem? Ha folyamatosan csinálom? Ha azt szeretem a legjobban? Ha az a munkám? Talán, akkor is lényegtelenné válik, de a pillanatot bearanyozza.

Elmesélnék Nektek most egy történetet, egy öreg halászról, aki mondhatván a tengeren élt, annyit halászott. Nem nagyon beszélt senkivel, igazából csak akkor beszélt valakivel, amikor éppen ennivalót vett magának, a boltban. Gondolhatnánk arra, hogy nagyon magányos volt, hogy nem szerette az életét, hogy már csak a halált várta. De nem. Egyszer egy nagy viharban a tengeren tartózkodott, s hajója nekicsapódott egy sziklának és összetörött. Az emberek azt beszélték, hogy isteni csoda, hogy túlélte, főleg azért, mert egy karcolás nélkül megúszta. De csak az emberek gondolták így. Gondoljunk bele, hogy a munkánknak élünk, amit szeretünk, s munkaeszközünk egy toll, amiből csak egy van, és olyan drága, hogy nem tudnánk másikat venni. Na, de egyszer csak ezt a tollat ellopják. Nincs többé, nincs a munkánk, nincs a szórakozásunk, nincs az életünk. Az öreg halásszal is ez történt, nem tudott többet halászni, vagyis szórakozni. Hamar bele is halt. Tudjátok, öreg volt, nem tudta szegény feldolgozni, hogy a talán kicsinyes élete egy új fejezetet nyitott. De legalább mázlista volt egy ideig, azt csinálta egész életében, amit a legjobban szeretett.

De én nem vagyok az öreg halász, ezért nem is szeretek halászni. Ennél fogva, én valami mást szeretek csinálni.

Tudjátok mit szeretek a legjobban csinálni? Élni, boldogan, egészségesen, és hinni valamiben.

Szeretek reggel felkelni undorító fejjel, nulla életkedvvel, és mondhatni gyönyörűvé változtatni magam.

Szeretek jókat enni, inni. Szeretek írni. Szeretek a barátaimmal lenni. Szeretem azt, amikor úgy orrba rúgnak labdával, hogy folyik belőle a vér, és veszettül fáj. Tudjátok miért? Mert akkor még érzem, hogy élek.

Még azt is szeretem, amikor elkezd szakadni az eső, főleg azért, mert utána talán láthatok szivárványt.

Egyszerűen imádok úgy nevetni, hogy folynak a könnyeim, és úgy fáj a hasam, hogy megmozdulni nem bírok.

Igaz, mindig azt mondom, hogy utálok Édesapámnak segíteni, de ez nem igaz. Egyszerűen imádom azt is.

Szeretek nyári reggel félrészegen madárcsicsergésben hazamenni.

Imádok csak nézni kifelé az ablakon, és gondolkodni.

De tudjátok, hogy mit szeretek még nagyon csinálni?

Hazaérkezni hétvégén, és meglátni szüleim boldogsággal teli arcát. Azt az örömöt látom a szemükben, á, ezt nem is lehet elmondani.

De tudjátok, hogy mit szeretek a legjobban csinálni?

Este, amikor lefekszem az ágyba, kikapcsolni a tévét, nyújtózni egyet, és átgondolni, hogy mit csináltam egész nap, és csak remélni, hogy a holnapot is megkapom ajándékba.

Imádok élni, az életet választom, úgy, ahogyan Mark Renton.