2011. május 6., péntek

222.

Idő

Valami mely bennem volt rég,
már olyan, mint mikor a fa elég.
Nem marad semmi, csak a hamu.

Megváltoztam talán, ők mondják,
de azt nem kérdezik, hogy miért?
Igaz, azt felelném, semmiség.

Ha olyan lennék, mint régen,
azt mondanátok, hogy legyek más,
hiába, én vagyok az, Ádám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése