Őszi park
sokszor kérdezem magamat
miért
ülök egy lilafényű-fa alatt
kevésszer gondolok a fényre
amiért
szívem nem tud menni az égre
sokszor hallom a varjak szavát
emiatt
torkomon károgás akad hát
kevésszer látom a pillangókat
amiatt
álmodni nem tudok akadatlan
meghalni hát most de gyorsan
ezért-azért
pedig csak egy ádám voltam
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése