A színeknek nincs eszenciájuk
Sírtam, mikor megszülettem,
Sirok most, itt,
s reméljük, fogok is.
Miattad nem fogok, miattad nem!
Majd csak egy helyen,
a temetéseden,
ott sírodra egy kék rózsát rakok,
ami csak akkor nyílik, mikor feljönnek a csillagok.
De kihunynak majdan azok is,
Belőlem akkor fog távozni a szín!
Akkor leszek a legboldogabb,
mert ülhetek a fehérfényű-fák árnyéka alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése